A vak serdülők és fiatal felnőttek körében a szerelem, a szex központi téma, ahogy a látóknál is. Többségük látó társat szeretne, a felnőtt kort elérve azonban azt tapasztalják, hogy ez nem olyan egyszerű egyik nem esetében sem, de a vak nők helyzete még nehezebb a párválasztás terén, mint a vak férfiaké.

Ez derült ki a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány kezdeményezésére indult tényfeltáró munka első szakaszában.

„Alapítványunk egyik feladata a szemléletformálás, ezért látássérült személyeket kérdeztünk arról, milyen szerelmi életet élnek vagy képzelnek el maguknak. A téma feldolgozását a látók és látássérültek kapcsolatának vizsgálatával kezdtük.”  – olvasható az Alapítvány cikkében.

Kovács Lívia pszichológus vak serdülőkkel és fiatal felnőttekkel foglalkozik a Vakok Óvodája, Általános Iskolája, Speciális Szakiskolájában, maga is vak. A válaszok értékelésekor azt mondta, hogy a vak fiataloknál a készülődés “fejben” kezdődik, ahogy a látóknál. Hasonló a félelem és a szorongás az ismeretlentől. Ma már sokan integráltan tanulnak, ami kedvez a “vegyes”, látássérült-látó kapcsolatok kialakulásának, ehhez hozzájárulnak az érzékenyítő programok, melyeken találkoznak egymással.   Jellemzően azok a látók élnek párkapcsolatban vak személyekkel, akik korábban személyes tapasztalatokkal rendelkeztek, pl. valamelyik családtagjuk, baráti társaságuk révén, illetve segítő foglalkozásúak. Ezek a személyek nem sztereotípiákban gondolkodnak; az empátia, az odafigyelés, az érzelmekkel foglalkozás erősebben van jelen az életükben. Azok a látók zárkóznak el, akiknek nincs személyes tapasztalata, de a megismerkedés a legjobb sztereotípiaromboló, ezzel megszűnik a félelem.  A “vegyes” párkapcsolatban fontos, hogy a látó és a vak partner is arra törekedjen, a kapcsolatuk egyenrangú legyen: a kölcsönösségen alapuljon, hogy az “adok-kapok” egyensúlyban legyen.  

A látássérült serdülők, fiatal felnőttek részéről központi kérdés, hogy többségük látó társat szeretne. A társadalmi megítélés miatt is fontos, ha egy látó társ elfogadja. Később elsősorban praktikus okai lesznek. Egy vak személynek sokat jelenthet egy látó pár, akivel kitágul a mozgástér, egyszerűbb egy banki szerződéskötés, egy kirándulás megszervezése. A szakember szerint, amikor a vak ember önértékelése megerősödik, reális önismeretre tesz szert, akkor nem lesz arra szüksége, hogy mindenáron bizonyítson, és csak azért akarjon pl. látó társat az életben, hogy magát értékesebbnek, sikeresebbnek mutassa mások előtt. 

Kovács Lívia arról is beszélt, hogy a vak nők helyzete nehezebb a párválasztás terén, mint a vak férfiaké. Már csak azért is, mert a látó férfiak többsége tévesen úgy vélekedik, hogy egy vak nő nem alkalmas a hagyományos női szerep ellátására (gyermekgondozás, háztartási feladatok), ezen kívül döntenek a külsőségek is. Egy vak barátnővel nehezen lehet reprezentálni. Ezért több az olyan kapcsolat, melyben a vak férfi él látó nővel.