A mai fiatalság egyre inkább ódzkodik attól, hogy felelősségteljes felnőtt életet éljen, és mindinkább próbálja elhúzni a kamaszkort.

A nyugati területeken már jól ismert Pán Péter-effektus néhány évtized elteltével a magyarországi fiatalokra is kezdi kifejteni a hatását. A húszas – harmincas éveiben járó mai generáció problémájának megoldása igen nagy feladvány a szociálpolitika formálóinak. A téma többek közt gazdasági, oktatási és megannyi egyéb megválaszolásra váró kérdést vet fel. A kérdésekre szociológusok és pszichológusok próbálnak megfejtést találni.

„A fiataloknak nagyon nehéz helyt állniuk a modern, átláthatatlanul sokszínű világban, ennek a nemzedéknek ugyanis egy kitaposatlan, ismeretlen ösvényen, nehéz terepviszonyok között kell eligazodnia” – jelentette ki Tóth Olga, az MTA Szociológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa.

A pályaválasztás előtt álló fiatal korosztály bizonytalanul és szinte teljesen tanácstalanul áll a kérdéshez, mivel gyakran a szülői példa sem tud egy biztos támpontot adni. A szülők még rendszerváltás előtt szocializálódtak, amikor megélhetés még nem volt bizonytalan. „A szülők korosztálya lényegében nincs kiképezve a kapitalizmus farkastörvényei által diktált harcra” -nyilatkozta Tóth Olga. Java részük a mai világ egyes területein maguk is segítségre szorulnak, így nem képesek megmutatni a helyes utat, hogy ezzel is segítsék a következő generációt. Továbbá a mai fiatalság az új technikákkal együtt nőtt fel, amik a szülők számára egy teljesen új és ismeretlen dologként jelent meg.

A szakértő állítása szerint régen sokkal jobban törekedtek arra a fiatalok, hogy a lehető legkorábban váljanak felnőtté, és megérezzék a szabadság ízét. Ennek ellenére a mostani nemzedék inkább tartózkodik a felnőtté válással együtt járó önállóságtól és felelősségtől. Az önállósághoz pedig nem mindig adatik meg minden feltétel, mert a szülők anyagi támogatására szorulnak, és így náluk is laknak. A kényelem viszont gyakran győz, és akár a harmadik x-en is felül kamaszként élik az életüket. A kamaszkor elnyújtása rendszerint az éveken át tartó egyetemi tanulmányok miatt is hosszabbodhat.

„Nem ritkán a felnőtt társadalom is ludas a jelenség felbukkanásában”- fogalmazta meg Tőrösné Fehér Ildikó klinikai gyermek-szakpszichológus. A szülők egy része nem képes elengedni a felnőtt gyermekét, és továbbra is kisgyerekként kezeli. Továbbá minél jobban igyekszik, hogy valahogyan otthon tartsa. A tehetősebb szülők ezenfelül tetézik még drága luxus ajándékokkal. A túlzott elkényeztetés pedig mind jobban felerősíti azt az érzetet, hogy amit akar, az neki jár. A nagybetűs életben viszont csalódásokhoz vezet ez a filozófia.

Mindemellett a média is rásegít a lassú felnövésre, amit az oktatási rendszer sem képes teljes egészében hatástalanítani. „Ezeknek a káros hatásoknak a mérséklésében a felnőtt társadalomnak, az oktatás korszerűsítésének kiemelten fontos a szerepe”- fejtette ki Tőrösné Fehér Ildikó.