Ez lenne a megoldás szexbotrányok ellen?

Ez lenne a megoldás szexbotrányok ellen?

szexbotrányVajon kevesebb szexbotránytól lenne hangos a világsajtó, ha nők kormányoznák az országok többségét? Ezt a kérdést tette fel magának Bernd Debusmann, a brit hírügynökség kolumnistája. Egy héten belül két prominens személyiség "ballépésére" is fény derült. 

Strauss-Kahn

Strauss-Kahn

Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója egy New York-i szállodában állítólag megpróbált megerőszakolni egy szobalányt. Őrizetbe vették, és vádat emeltek ellene. Arnold Schwarzenegger, Kalifornia állam előző kormányzója pedig beismerte, hogy tíz évvel ezelőtt gyereket nemzett a háztartási alkalmazottjuknak. A két eset nem azonos súlyú. Az időközben lemondott IMF-vezért bűncselekménnyel vádolják, “Arnie” esetében “csak” házastársi hűtlenségről van szó.

Schwarzenegger szeretője

Arnold Schwarzenegger szeretője és közös gyermekük

Schwarzenegger félrelépését kommentálva elsőként Jennifer Granholm, Michigan állam korábbi kormányzója pendítette meg azt a gondolatot, hogy az Egyesült Államokban több nőnek kellene kormányzói székbe ülnie. “Újabb kormányzó ismerte be, hogy ő is megcsalta a feleségét. Talán több női kormányzóra lenne szükségünk. Fiúk, húzzátok föl a sliccetek cipzárját” – írta twitter bejegyzésében Granholm. Üzenete hagyományos bölcsességet tükröz. A férfiak hajlamosabbak szexuális félrelépésre és házasságtörésre, mint a nők. “Ki merem jelenteni: jóval kevesebb volna a szexbotrány, ha nők ülnének hatalmi pozíciókban” – írta 2008-ban megjelent Why women should rule the world (Miért kellene nőknek kormányozniuk a világot) című könyvében Dee Dee Myers, a Fehér Ház egykori sajtótitkára.

Az ilyen kijelentések alapját jórészt az a hosszú névsor képezi, amelyben házasságtörést, szexuális zaklatást vagy nemi erőszakot elkövető nagyhatalmú üzletemberek és politikusok szerepelnek. Nők szinte alig bukkannak fel a listán. A csekély számú kivételek egyike Iris Robinson, az északír parlament férjezett képviselője, aki 2008-ban, 58 évesen egy tizenéves fiúval szűrte össze a levet. Bő tíz évvel ezelőtt Tajvan fővárosi képviselőtestületének egy női tagja, Csu Mej-feng azután kényszerült lemondani és távozni a politikai életből, hogy nyilvánosságra került egy videofelvétel, amelyen nős szeretőjével hempereg az ágyban.

clinton

Mindez eltörpül Bill Clinton “dobása” mellett, aki a Fehér Házban szeretkezett Monica Lewinsky gyakornokkal, vagy Elliot Spitzer kalandjai mellett, aki New York állam kormányzójaként hadjáratot hirdetett a prostitúció ellen, közben négyezer dolláros tarifájú örömlányokkal szórakozott. Silvio Berlusconi olasz kormányfőnek sincs „női megfelelője”, akinek szűnni nem akaró szexbotrányai annyira felháborították hazája asszonyait és lányait, hogy azok százezrével vonultak Róma és más olasz város utcáira. A demonstrálók a miniszterelnök lemondását követelték, arra hivatkozva, hogy Berlusconi szégyent hozott Olaszországra.

Vajon mindez azt jelenti-e, hogy a nők erkölcs terén magasabbrendűek a férfiaknál, ahogy sokan állítják vagy csak annyit, hogy képesek uralkodni a libidójukon, esetleg ritkábban buknak le, mert ügyesebben hazudnak a férfiaknál, amint azt a Jezabel portálra fölkerült egyik megjegyzés sugallja? Egy hollandiai tanulmány más következtetésre jut.

A tilburgi és a groningeni egyetem kutatói szerint nem a biológiai nem, hanem a hatalom képezi a hűtlenség fő mozgatórugóját. “A hatalom a nők körében éppen úgy fokozza a hűtlenségre való hajlamot, mint férfiak esetében… Magas pozícióban lévő nők ugyanolyan valószínűséggel lépnek félre, mint férfiak” – olvasható a tanulmányban, amelynek készítői online kérdőívre érkezett válaszokra alapozzák megállapításukat.

Az Intermediair hetilap olvasói közül ezerötszázan töltötték ki névtelenül a kérdőívet, a válaszolók csaknem fele nő volt. Annak oka, hogy nagyhatalmú nők viszonylag ritkán szerepelnek szexbotrányokban, kézenfekvő: “Egyszerűen nincs annyi nő vezető pozíciókban, mint férfi” – mutatott rá a tanulmányt készítő csoport vezetője, Joris Lammers tilburgi kutató. Tény, hogy például a washingtoni képviselőház négyszázharmincöt tagja között mindössze tizenhét százalékos a nők aránya. A szenátusban is hasonló a helyzet. Száz szenátor között csupán tizenhét nő akad. A vállalati szférában még rosszabbak az arányok. Az ötszáz legnagyobb amerikai konszern cégvezetői között mindössze tizenöt nőt találunk.

A fenti számok idővel változni fognak, miként a ma tipikusan férfiakra jellemzőnek vélt viselkedési formák is. “Ahogyan egyre több nő kerül vezető hatalmi pozícióba, és válik egyenrangúvá a férfiakkal, ugyanúgy változhatnak a viselkedésükről szóló bevett vélekedések. A nők körében is előtérbe kerülhetnek olyan negatív viselkedési formák, amelyek a múltban inkább férfiakra voltak jellemzőek” – vélekedett Lammers. Addig, amíg ez bekövetkezik, nyugodtan merüljünk el a múlt tengerében. A történelemben ugyanis könnyedén találhatunk olyan nőket, akik hatalmukat kihasználva elégítették ki hatalmas nemi étvágyukat.

Nagy Katalin cárnő

Nagy Katalin cárnő

Leghíresebb képviselőjük alighanem Nagy Katalin cárnő volt. A XVIII. század egyik orosz uralkodójának a fáma szerint olyan sok szeretője volt, hogy miniatűr arcképeik elborították a cárnő hálószobájának falát. Gerjedelme olyan legendás lett, hogy halála után elterjedt a hír, miszerint végzetét egy csődörrel megkísérelt aktus okozta. De a történettudomány ezt mítosznak tartja.