Ronnie Biggs

Csaknem fél évszázad után bocsánatot kér minden idők leghíresebb vonatrablásának főszereplője, bár bűncselekményének elszenvedője rég nincs az élők sorában.

A 82 éves Ronald “Ronnie” Biggs 1963. augusztus 8-án állította meg egy tilosra állított jelzővel a brit királyi posta Glasgow-ból Londonba tartó értékszállító szerelvényét, amelyről tizenöt társával 2,6 millió akkori fontot emelt el; a százhúsz postazsák tartalma mai pénzben legalább 40 millió fontot érne. Fegyver ugyan nem dördült el az újkori brit kriminalisztika leghírhedtebb bűncselekménye során, de Jack Millst, a postavonat mozdonyvezetőjét szinte nyomorékká verték. Mills soha nem épült fel teljesen sérüléseiből, és nem is tudott többé mozdonyvezetőként dolgozni. Fehérvérűségben hunyt el 1970-ben, 64 éves korában, de családja szerint betegségéhez és halálához nagymértékben hozzájárultak a vonatrablás során elszenvedett sérülései is.

Biggs most könyvet írt a 48 évvel ezelőtti rajtaütésről, és ebben külön kitér a mozdonyvezetővel történtekre. “Bocsánatot kérek Mr. Millstől, családjától, és mindenkitől, akire bármilyen módon hatással voltak az 1963. augusztus 8-án, csütörtökön történtek. Semmit olyasmit nem tudok azonban mondani vagy tenni, ami visszaforgathatná az óramutatót … bármennyire szeretném is” – vall a vonatrabló a hamarosan megjelenő könyvben, amelyből a The Sunday Telegraph című tekintélyes konzervatív vasárnapi brit lap közölt előzetes részleteket.

Ugyanakkor Biggs továbbra is adós marad a válasszal a bűncselekményt azóta is övező számos kérdésre. Nem fedi fel például, hogy a bandatagok közül ki támadta meg a mozdonyvezetőt; azt mindig is tagadta, hogy ő lett volna a felelős Mills súlyos bántalmazásáért. A banda még a vonatrablás évében lebukott, és Biggs harminc esztendőre szóló beutalóval vonult be a dél-londoni Wandsworth hírhedt börtönébe.

Itt azonban nemhogy harminc évet, de harminc hónapot sem húzott le: 1965-ben – a klasszikus módszerrel, összegyúrt kötélhágcsón, az ablakból leereszkedve – megszökött. Párizsi és ausztráliai kitérővel Rióban telepedett le, ahol felvette a brazil állampolgárságot, és családot is alapított.

Biggs jó országot választott, Brazíliában ugyanis többszörös védelmet élvezett a meg-megújuló brit kiadatási igényekkel szemben. A két ország között nem volt kiadatási egyezmény, és Biggsnek gyermeke is született, márpedig a brazil törvények egyenesen tiltják a kiskorúakat nevelő gyanúsítottak kiadatását külföldi államoknak.

Egészségi állapota azonban kora haladtával megrendült, időközben fia is nagykorú lett, ráadásul a zsákmányolt pénz is elfogyott, így 2001-ben Biggs úgy döntött: elég a bujdosásból, és hazatér.  A brit igazságszolgáltatás a megtért szökevény előrehaladott kora ellenére sem látott okot az ítélet megsemmisítésére, így Biggs – aki tovább volt szökésben, mint amennyit börtönben kellett volna ülnie – hazautazása után ott folytatta a büntetés letöltését, ahol 36 évvel korábban “felfüggesztette”. Egészségi állapotára tekintettel mindazonáltal Jack Straw akkori igazságügy-miniszter 2009 augusztusában hozzájárult Biggs feltételes szabadon bocsátáshoz. Az akkori sajtóbeszámolók szerint az idős elítélt halálán volt, többszörös agyvérzéssel és tüdőgyulladással kezelték. Ronnie Biggs állapota azonban kiengedése óta látványosan javult, és bár szélütései miatt beszélni nem tud, többször látták futballmeccseken, karácsonykor pedig rendszeresen Télapónak öltözve szórakoztatja unokáit.