A növekvő adóssággal, a jelentéktelen gazdasági növekedéssel és az apadó valutatartalékokkal szembesülve Egyiptom katonai vezetőire és iszlamista vezetésű parlamentjére nehéz döntések várnak. Az első az egyiptomi valuta immár elkerülhetetlennek tűnő leértékelése lehet, ami alaposan megdrágítja az élelmiszerek és más cikkek árát.

A The New York Times kairói elemzése szerint a kormány hamarosan rákényszerülhet a kiadások ötödét felemésztő energia-ártámogatási rendszer felülvizsgálatára. A múltban éppen az élelmiszerárak emelésére és az energiaárak támogatásának csökkentésére hozott döntések váltották ki a zavargásokat.
    
A helyzet komolyságát mutatja, hogy az országot kormányzó katonai tanács, korábbi döntését felülvizsgálva, az elmúlt napokban újra tárgyalni kezdett a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) egy 3,2 milliárd dolláros kölcsön feltételeiről. A tábornokok előzőleg a kölcsönt azzal utasították el, hogy feltételei sértik a nemzeti szuverenitást, de most a katonai vezetésű kormány illetékesei azt mondják, hogy még nagyobb összegű kölcsön felvételére is sor kerülhet – írja a NYT. Mi több, a Muzulmán Testvériség, a Mubarak korábbi elnök idején hosszú időn át betiltott iszlamista szervezet, amely ma az új parlament képviselőinek felét adja, az IMF illetékeseivel lezajlott külön találkozóján ugyancsak jelezte készségét az új pénzügyi mentőöv elfogadására. Ez még meglepőbb fordulat azok után, hogy a szervezet nyolc évtizeden át ostorozta a nyugati gyarmatosítást és az arab függőséget.
    

A Muzulmán Testvériség vezetői ma úgy látják, hogy a kormányzásra való alkalmasságuk tesztjét jelentheti a válság kezelése. A mozgalom aktivistái, akik a katonai vezetők távozására koncentráltak, most azt mondják, hogy a gazdasági bajok ügyük elsőrendű akadályává váltak, mert nagyon sok egyiptomi ma már a stabilitást sírja vissza.
    
Mások csalódottan állapítják meg, hogy a kenyérgondok, amelyek egy évvel ezelőtt hozzájárultak a Mubarak elűzésére vezető tiltakozásokhoz, azóta csak tovább súlyosbodtak, különösen a munkanélküli fiatalok körében. A külföldi befektetések szinte teljesen leálltak, a turisták száma 30 százalékkal csökkent, a gazdasági növekedés stagnál. A munkanélküliség hivatalosan 12 százalékos, de a fiatalok között legalább ennek kétszerese az arány.
    

A katonai vezetők idején a pénzügyi válság is nőtt. Az infláció két számjegyűvé gyorsult, és az egyiptomi valuta, a font erős nyomás alá került. Csökkentek az ország valutatartalékai, mivel a kormány havonta mintegy 2 milliárd dollárt költ a font “aládúcolásáért” folytatott, vesztésre álló csatára. A valutatartalékok a forradalom előtti 36 milliárd dollárról mintegy 10 milliárd dollárra apadtak. A közgazdászok szerint Egyiptom katonai urai maguk is hozzájárultak a bajokhoz, amikor tavaly júniusban elutasították az IMF-től tervezett kölcsönfelvételt, holott az nagyon fontos kemény valutát és olyan hivatalos támogatást jelentett volna, amely segíthetett volna megnyugtatni a külföldi befektetőket és a segélyezőket. Ehelyett a katonai tanács belső hitelfelvételekkel próbálta betömni a kormány növekvő hiányát.
   
Ma már úgy tűnik, hogy a katonai kormányzat a hazai forrásoknak is a végére jutott. Hétfőn a kormány részéről egyiptomi bankoknak felajánlott 580 millió dollárnyi államkötvénynek csak hozzávetőleg egyharmada talált vevőre – annak ellenére, hogy a hozam csaknem 16 százalékos új csúcsot ért el.
    
“Tovább kölcsönözni a hazai piacokról a szó szoros értelmében csődöt jelent” – jelentette ki a Minnesotai egyetem egyiptomi származású és jelenleg Kairóban lévő közgazdásza, Ragi Aszad (Ragui Assaad). Még ha az IMF révén új külföldi forrásokhoz is jut, Egyiptomnak hamarosan a font további leértékelődésére kell számítania: a  kormány szerencsésnek tekintheti magát, ha ez fokozatosan történik. “Ez persze fájdalmas lesz, de nincs más választás” – tette hozzá. Máris általános a félelem az infláció elszabadulásától. “Senki sem teszi a pénzét a bankba, mert attól tartanak, hogy később semmit sem fog érni” – mondta a NYT-nak Hamdi Saban, egy 40 éves szerelő.
    
A közgazdászi berkekben pártolt másik megoldás – az energiaár támogatására szolgáló, évente 15 milliárd dollárba kerülő rendszer felülvizsgálata – ma politikailag lehetetlennek tűnik. Annak ellenére is ez a helyzet, hogy a szubvenciók főleg azok számára kedveznek, akik sportkocsikat vezetnek és légkondicionált villákban élnek – pedig más országokban sikerült olyan célzott támogatásokkal felváltani őket, amelyek jobban segítik a rászorulókat. A legtöbb egyiptomi azonban szinte született jognak tekinti a neki járó ártámogatást és a megfigyelők közül kevesen gondolják, hogy az átmeneti kormány elegendő legitimitással rendelkezik ahhoz, hogy belevághatna egy nagyobb változás keresztülvitelébe.
    
Sok közgazdász mégis bízik abban, hogy Egyiptom képes elkerülni az összeomlást. Utalnak arra, hogy a kormány nemrég intézkedéseket jelentett be a GDP 10 százalékának megfelelő hatalmas, 30 milliárd dolláros hiány 4 milliárd dollárral történő csökkentésére. Így például visszafogná a nehézipar által fogyasztott energia támogatását, feltehetően már az IMF által elvárt változtatások szellemében.
    
Ma sokan optimistábbak a Muzulmán Testvériség tekintetében is. Az iszlamisták támogatásukról biztosították a szabad piacot és sürgősnek nevezték az ártámogatások megreformálását. A NYT befejezésül Ahmed Galalt, a kairói Economic Research Forum igazgatójának szavait idézi: “Ezek a fickók (a Muzulmán Testvériség) inkább Törökországra figyelnek, mint Iránra vagy Afganisztánra.”