A Nazca-vonalakat 1500-2000 évvel ezelőtt kaparták a perui sivatagba – eltávolították a talaj sötét felső rétegét, hogy felfedjék alatta a világosat -, és csakis nagy magasságból, madár-, illetve repülőtávlatból adják ki a gigászi méretűre mintázott állatokat – pókot, madarat, majmot – és egyebeket.  A területet őrzi a hatóság, ám húsvétkor lanyhulhatott az éberség, mert sikerült “gerillagazdák” egy csoportjának birtokba venni egy területet, amelyet valamelyest “jogosan” bitorol. A perui törvények szerint ugyanis, ha egy telepes egy napnál hosszabb időre el tud foglalni egy földdarabot, akkor csakis bírósági határozattal tehető ki onnan. A bírósági határozatot viszont óhatatlanul hosszadalmas jogi procedúra előzi meg, amely eltarthat két-három évig is.

A törvény eredendő célja a szegények, a nincstelenek védelme, ám a Nazca-vonalak védelme szempontjából visszafele sül el. A legutóbbi vizsgálat során már 14 disznóólat könyvelhettek el a hatóság emberei. A gerillaparasztok tönkretettek egy nazcakori temetőt és ősi cserépedényeket törtek szét. Zömük a közeli San Pablo városából települt a vonalakhoz, mert se háza, se pénze, hogy vegyen, vagy építessen – viszonylag – rendes hajlékot.