Nem volt több tojásos-kolbászos tortilla, amely iskolából hazatértekor várta, megszűntek a séták a parkban, az esti, a lefekvéshez társuló ölelések. A most tizenegy éves fiút aggasztja, hogy az apja sokat sír, és nem érti, miért nem tér haza az anyja. “A papírjaiért ment és nem jött vissza” – mondta.

Alexis apja, Rony Molina, egy kis kertgondozó cég tulajdonosa, Guatemalában született, de már 12 éve Connecticutban él és amerikai állampolgár. Alexis és 8 éves öccse, Steve szintén amerikai, ahogy a 19 éves féltestvérük, Evelin is. Az anyjukat, Sandrát, aki illegálisan élt az államokban, azonban másfél évvel ezelőtt visszaküldték Guatemalába – írta az AP.

“Hogy tagadhatja meg az országom egy anyától, hogy a gyerekeivel legyen, különösen ha azok ilyen fiatalok, szükségük van rá, és ráadásul amerikaiak?” – kérdezte Rony Molina.

Hat hónap alatt 45 000 bevándorló szülőt deportáltak

Erre a kérdésre sok ezer család keresi a választ, és közben a rekordmennyiségű deportálás miatt rekordmennyiségű amerikai gyerek marad szülő nélkül. És ez annak ellenére így van, hogy Barack Obama elnök azt ígérte, adminisztrációja csak a bűnözőket fogja eltávolítani, és nem akar szétrombolni családokat akkor sem, ha valamelyik szülő illegálisan tartózkodik az országban.

A Bevándorlási és Vámhivatal (Immigration and Customs Enforcement – ICE) szerint az év első hat hónapjában csaknem 45 000 ilyen szülőt toloncoltak ki az országból.

A száraz statisztika mögött szomorú történetek vannak: az anyja karjából kiszakított, szociális munkásnak átadott síró gyerekről és bilincsben elvezetett, egy amerikai bíró által szülői jogaitól megfosztott anyáé; tizenéves korú gyerekeké, akik végignézték, ahogy szüleiket kirángatják a családi otthonból; bevándorló szülőké, akik eltűntek a labirintusszerű börtönrendszerben, amely rutinszerűen otthonuktól több száz kilométerre helyezi, s hónapokra megfosztja a családjuktól őket, és azt sem engedi, hogy felvegyék a kapcsolatot azokkal, akik a gyerekeik sorsáról döntenek.

Huszonkét államban legalább 5100 amerikai állampolgárságú gyerek került kényszerelhelyezésre az ilyen esetekről tavaly elsőként beszámoló, New York-i központú Alkalmazott Kutatások Központja szerint.

Azt nem tudni, hogy közülük hányat fognak örökbe fogadni a szüleik akarata ellenére, akik – miután deportálták őket – sokszor képtelenek harcolni, amennyiben egy amerikai bíróság úgy dönt, hogy a gyerekeiknek jobb, ha az Egyesült Államokban maradnak.

Bevándorlási ügyekkel foglalkozó ügyvédek mondják, hogy bár vannak változások az ICE politikájában, naponta látják, hogyan rombolnak szét családokat.

“Amerikai gyerekek anyja vagyok, akiknek szükségük van rám”

“Fogalmam se volt arról, hogy mi történik” – mondta Janna Hakim arról a 2010-es reggelről, amikor arra ébredt brooklyni lakásukban, hogy valaki hangosan dörömböl az ajtón. A Ramadán első pénteke volt, és palesztin édesanyja, Faten süteményeket készített a konyhában, hogy aztán eladja őket környékbeli üzleteknek.

Az akkor 16 éves Janna és testvérei mind az Egyesült Államokban születtek. Egyik se tudta, hogy az anyjuk illegálisan tartózkodik az országban, és egy évekkel korábban született deportálási rendelet azt jelenti, hogy az ICE ügynökei elvihetik, és kényelmes, New York-i családi életüknek egyszer s mindenkorra vége.

“Borzalmas volt, borzalmas” – emlékezett a történtekre Janna, aki egy nem rá szabott rabruhában, piszkos üvegfal mögött, egy fogdában látta viszont az édesanyját. Három hónappal később Fatent deportálták, a család széthullott.

Janna 13 éves öccse elkezdett ágyba vizelni, 15 éves bátyja pedig bandákhoz csapódott és kábítószert fogyasztott. Az apjuk, akinek műlába van, és a felesége segítségére szorult, búskomorrá vált. Az lett az anyja is, aki Rámalláhban, húsz év szünet után ismét az anyjával él, de képtelen aludni, bármit csinálni, és állandóan csak a családjára gondol.

“Nem vagyok bűnöző. Amerikai gyerekek anyja vagyok, akiknek szükségük van rám, és főleg a kisebbeknek – mondta sírva a telefonba. – Hogy zúzhat szét így családokat egy ország?”
Többek szerint az illegálisan az Egyesült Államokba érkező szülők a hibásak, akik tudják, hogy cselekedetükkel családjukat kockáztatják.

“Szomorú történetek ezek – mondta Bob Dane, az illegális bevándorlók ellen szigorúbb fellépést követelő Amerikai Bevándorlási Reform Szövetség szóvivője. – Ám ezek a szülők felelőtlen hazárdjátékot űznek gyerekeik jövőjével, amikor illegálisan beosonnak az országba, tudva, hogy deportálhatják őket.”

“Ha elmarad a deportálás, az olyan, mintha megjutalmaznák őket, és ösztönzésül szolgál másoknak, hogy ugyanazt tegyék, amit ők” – tette hozzá.

Új politika a láthatáron?

Mások, köztük Obama elnök, azt mondják, hogy a családok szétrombolása rossz.
“Amikor egy anyát elszakítanak a gyerekeitől, amikor a gyerekek arra érnek haza az iskolából, hogy a szüleik eltűntek… ha mindez megtörténik, akkor a rendszer nem jól működik és meg kell változtatni – mondta Barack Obama 2008-ban, az elnökválasztási kampány során. Egy évvel ezelőtt texasi hallgatóság előtt kijelentette, hogy a deportálást “erőszakos törvénysértőkkel és bűncselekményért elítéltekkel szemben kell alkalmazni, nem családok, olyan emberek esetében, akik csak némi pénzt szeretnének keresni”.

Tavaly az ICE új politikát hirdetett, amely szerint ügynökeinek figyelembe kell venniük, mennyi ideje tartózkodik valaki az országban, milyenek a környékbeli közösséghez fűződő kapcsolatai, s azt is, ha a házastársa vagy a gyerekei amerikai állampolgárok.

A connecticuti Molináék esetében az történt, hogy miután Rony Molina 2009-ben amerikai állampolgár lett, egy bevándorlási ügyekkel foglalkozó ügyvéd azt tanácsolta, hogy Sandra utazzon Guatemalába, és a férje intézze el, hogy jogszerűen térjen vissza az Egyesült Államokba.

Rossz tanács volt. Bár a nő nem követett el semmilyen bűncselekményt, a bevándorlási kérelmét elutasították. Elkeseredésében egy “coyote”-hoz fordult, aki ötezer dollárt kért azért, hogy becsempéssze az országba, de a határon őrizetbe vették, Arizonában két hétig fogva tartották, és 2011 márciusában kiutasították az országból.
Azok a bevándorlók, akik deportálás után megpróbálnak visszatérni az Egyesült Államokba, bűncselekményt követnek el.

Guatemalában ugyanaz várta, mint nagyon sok más deportáltat: magányosság, gyanakvás, és félelem egy olyan országban, amelyet már nem érzett a magáénak. A bátyját emberrablók vitték el, mert feltételezték, hogy amerikai férje elég gazdag, és kifizeti a váltságdíjat. Sandra végül Mexikóba menekült, ahol annyira kilátástalannak érezte az életét, hogy azon gondolkodott, véget vet neki.

Odahaza Stamfordban a gyerekei is szenvedtek. A legkisebb állandóan sírt, a legidősebb dühös és magába zárkózó lett. Bár kérésüket az anya hiányát kifogásoló pszichológusi és családgondozói szakvélemények támasztották alá, a humanitárius segélyre vonatkozó kérvényt elutasították.

Nincs kapcsolat a bevándorlási hatóságok és a gyermekjóléti rendszer között

“Csöndes, lassú tragédiák zajlanak le minden nap… szülőket választanak el kisgyerekeiktől, és aztán eltűnnek” – mondta Nina Rabin, az Arizonai Egyetem jogászprofesszora, akinek tavaly könyve jelent meg Eltűnő szülők: jelentés a bevándorlási ügyintézésről és a gyermekjóléti rendszerről címmel.

A bevándorlási ügyekkel foglalkozó ügyvédként is tevékenykedő Rabin szerint ennek az a legfőbb oka, hogy a szövetségi bevándorlási hatóságok és a gyermekjóléti rendszer között nincs semmilyen kapcsolat, s ez “kafkai eredményekhez” vezet, ahhoz, hogy a rendszer családokat és gyerekeket “fal fel”. Sokan arra bátorítják a bevándorlókat, hogy deportálásuk esetére legyen jó előre elkészített tervük, s adjanak ügyvédi meghatalmazást valakinek, akiről úgy gondolják, hogy képes gondoskodni a gyerekeikről.

Az ICE eközben továbbra is azt állítja, hogy igyekszik megőrizni a családok egységét. “Az ICE nagy gondot fordít a humanitárius eljárást igénylő esetek megítélésére. A kitoloncolásra ítélt szülők maguk dönthetik el, hogy menjenek-e velük a gyerekeik, vagy sem” – mondta a szervezet szóvivője.

Bevándorlási esetekkel foglalkozó ügyvédek szerint azonban nem egyszerű egyben tartani a családokat. Visszatérő panasz, hogy ügyfeleik “eltűnnek”, gyakran a korábbi lakóhelyüktől nagy távolságra lévő fogdákba kerülnek. Rendszeresen megtagadják tőlük a családi bírósági meghallgatást, nem jutnak telefonhoz és ügyvédhez. Sok bevándorló szülő nincs teljes mértékben tisztában a jogaival.

A szövetségi jog előírja, hogy meg kell fosztani szülői jogaitól azt a szülőt, aki 22 egymást követő hónapból 15-ben távol van a gyerekétől, ám vannak államok, amelyek nem várják meg ennek az időnek a leteltét, hamarabb elindítják az eljárást. Voltak esetek, amikor külföldi konzulátusoknak kellett közbelépniük azért, hogy deportáltak visszakapják szülői jogaikat.