A felhívást határozat formájában az ukrán parlament vasárnapi, zárt ajtók mögött tartott ülésén fogadták el. Az 1994-es budapesti memorandum aláírói, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Oroszország kötelezték magukat Ukrajna területi épségének szavatolására. Az államfői feladatokat ideiglenesen ellátó Olekszandr Turcsinov házelnök magyarázata szerint azért zárták ki rendhagyó módon a nyilvánosságot a parlament plenáris üléséről, nehogy a képviselők “kísértésbe essenek”, és saját PR-céljaikra használják ki “az ország számára veszélyekkel terhes időszakban” tartott ülést. Hangsúlyozta, hogy a parlamentet egyesítette az Ukrajnára leselkedő veszély, és a határozatokat alkotmányos többséggel, azaz 300 fölötti számú támogató szavazatokkal fogadta el a 450 fős törvényhozás. A parlament egyebek mellett határozatban erősítette meg, hogy a Krími Autonóm Köztársaság az egységes Ukrajna elválaszthatatlan része. A dokumentumban a képviselők Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz fordultak, hogy ne engedje az orosz fegyveres erők behatolását Ukrajna területére. A törvényhozás hangsúlyozta, hogy mindenféle konfliktust békés úton, erőszak alkalmazása nélkül kell rendezni nemzetközi szervezetek, úgy mint az ENSZ, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), Európai Tanács (ET), a Független Államok közössége (FÁK), az Európai Unió és budapesti memorandum aláíróinak közvetítőként való bevonásával.
Turcsinov sajtótájékoztatóján közölte, hogy Ukrajna “részlegesen” lezárta légterét. Hozzátette, hogy a légtérzár a katonai gépekre vonatkozik, de szigorították a polgári célú légiközlekedés ellenőrzését is. Az ukrán-orosz határ lezárására vonatkozó kérdésre válaszolva kijelentette, hogy egy ilyen tartalmú határozatot már előkészítettek, és agresszió esetén életbe léptetik. Arszenyij Jacenyuk ukrán miniszterelnök a maga részéről hangsúlyozta, hogy Ukrajna “a katasztrófa szélén áll” az orosz “hadüzenet” következtében.
“Ez már vörös riasztás. Nem fenyegetés, hanem valójában hadüzenet országomnak” – mondta a kormányfő. “Felszólítjuk Putyin elnököt, hogy vonja ki fegyveres erőit Ukrajnából.” Hangsúlyozta, hogy Oroszországnak nincs semmi alapja az Ukrajna elleni katonai agresszióra. Közölte, hogy az elmúlt napokban végrehajtott provokációkkal Moszkva az “orosz fegyveres kontingens” Krím félszigeti jelenlétét akarja legalizálni. Az ukrán kormány közben eltörölte az Ukrajna és az Európai Unió társulási megállapodására irányuló felkészülést leállító kormányrendeletet, amelyet még a Mikola Azarov volt miniszterelnök vezette kormány hozott tavaly november 21-én, s amely elindította a hatalomváltást követelő tiltakozóakciókat Ukrajnában. Vasárnap a már kialakult szokásnak megfelelően újabb “népi nagygyűlést” rendeztek a Majdanon, azaz a kijevi Függetlenség terén. Az esemény kezdetekor becslések szerint mintegy tízezren gyűltek össze a téren. Közben a dél-ukrajnai Odesszában és a keleti országrészben lévő Dnyipropetrovszkban több ezres Putyin-ellenes demonstrációk kezdődtek.
Moszkva ukrajnai játszmája
A mostani viszály gyorsan az Oroszország és a Nyugat közti legsúlyosabb válsággá fajulhat Grúzia és Oroszország 2008-as rövid konfliktusa óta – írja Jonathan Marcus diplomáciai tudósító a BBC News internetes oldalán.
Az a háború Grúzia megaláztatásával végződött, az oroszok pedig ellenőrzésük alá vontak két szakadár, nagyrészt orosz ajkú grúziai enklávét. Moszkva azután elismerte Dél-Oszétiát és Abháziát külön államnak, de gyakorlatilag orosz protektorátussá váltak. A Nyugat – bár elítélte a történteket – lényegében a partvonalon álló néző maradt az ügyben.
A krími dráma azonban teljesen más jelentőségű. Ha az akaratok totális háborújává fajul Moszkva és Kijev között, annak beláthatatlan következményei lehetnek – a legrosszabb esetben súlyos polgárháború Ukrajnán belül, az európai határok bizonytalanná válása s keserű örökség Vlagyimir Putyin orosz és a Nyugat viszonyában, aminek súlyos kihatásai lehetnének egy sor nemzetközi problémára Szíriától az iráni atomprogram sorsáig.
Sok szempontból figyelemre méltó, mennyire kiszámítható Oroszország magatartása, egyenesen a posztszovjet szövegkönyv szerint: a politikai retorika (az orosz kisebbséget érő fenyegetés, ortodox vallási helyek), gazdasági nyomás veszélyei (új vámok kirovása az orosz-ukrán határon) s nyílt katonai fellépés legalábbis a Krímben, kulcsfontosságú intézmények és kormányzati épületetek elfoglalása jelöletlen egyenruhájú emberek által, akik fegyvereikből, járműveikből és viselkedésükből ítélve reguláris katonák, és akik a parancsokat Moszkvából kapják.
Miközben sok szó esik a Krím lehetséges orosz megszállásáról, a tények a helyszínen azt mutatják, hogy azt Oroszország jelentős részben már most is ellenőrzi. A Fekete-tengeri Flotta szevasztopoli főhadiszállása minden katonai lehetőséget megad Moszkvának arra, hogy megfélemlítse az ukrán védelmi erőket, s az elmúlt napokban az oroszok néhány különleges egység bejuttatásával is erősítették ottani jelenlétüket.
Miközben az orosz parlament felsőháza jóváhagyta a kiterjedtebb csapattelepítéseket Ukrajnába, sok szakértő azt találgatja, vajon tényleg ez marad az orosz elnök opciója, vagy csak jelzés, amellyel nyomást akar gyakorolni az átmeneti ukrán kormányra. A veszély természetesen az, hogy a Moszkvából hallható harcias beszédmód felszíthatja a helyi feszültségeket Ukrajna oroszbarátabb keleti részén. A zavargások és erőszak pedig elkerülhetetlenül ürügyet adnának az orosz fegyveres erőknek a közbelépésre, s valószínűsíthető, hogy beavatkozásuk súlyos polgárháborút robbantana ki – írja Jonathan Marcus.