A Kásler-ügyben az Európai Bíróság szerdán hozott ítéletet, amely szerint a nemzeti bíróság a szerződéses felek közötti egyensúly helyreállítása és a szerződés érvényességének fenntartása céljából helyettesítheti a tisztességtelen szerződési feltételt a nemzeti jog valamely rendelkezésével. Arra a kérdésre, hogy az Kásler-ügy lezárása után mi lehet a menetrend, a Kúria közölte: más hazai bíróságokhoz hasonlóan július 15. és augusztus 20. között ítélkezési szünetet tartanak, ez alatt az időszak alatt jogegységi döntést nem hoz a testület és egyedi határozatot is csak azokban az ügyekben hozhatnak, amelyekre a törvénykezési szünet nem vonatkozik.

Mindezek alapján leginkább az tűnik valószínűnek, hogy a devizahiteles ügyben tavaly decemberben hozott jogegységi határozat kiegészítésére az ítélkezési szünet után, vagyis ősszel kerülhet sor – tették hozzá. A Kásler-ügyben a konkrét jogvita a devizahitel-szerződésekben előírt, úgynevezett árfolyamrés megítélésével kapcsolatos. A luxembourgi ítélkező fórum ezzel kapcsolatban szerdai ítéletében kiemelte, azoknak a fogyasztóknak, akik külföldi pénznemben meghatározott kölcsönt vesznek fel, képesnek kell lenniük értékelni annak a gazdasági következményeit, hogy a kölcsön visszafizetésére más árfolyamot alkalmaznak, mint amelyet annak folyósításakor a kölcsönösszeg kiszámítására alkalmaztak. Az ügyben érintett Kásler házaspár 2008-ban devizában nyilvántartott jelzálog típusú kölcsönszerződést kötött egy magyar bankkal. A szerződésben kikötötték, hogy a kölcsön összegének svájci frankban való megállapítása a folyósítás napján érvényes vételi árfolyamán történt, ugyanakkor az egyes fizetendő részletek forintösszegét az esedékesség napját megelőző napon érvényes eladási árfolyamon kellett meghatározni. A Kásler házaspár megtámadta a magyar bíróságok előtt ez utóbbi kikötést, a feltétel tisztességtelen jellegére hivatkozva.

A Kúria azt a kérdést tette fel az Európai Bíróságnak, hogy az átváltási árfolyamokkal kapcsolatos kikötés egyfelől a szerződés elsődleges tárgyára, vagy a szolgáltatás ár-minőség viszonyára vonatkozik-e, másfelől hogy a vitatott feltétel tekinthető-e olyannyira világosnak és érthetőnek, hogy az irányelv értelmében mentesülhet a tisztességtelen jellegre vonatkozó értékelés alól. Végül a magyar bíróság azt kívánta megtudni, hogy amennyiben a szerződés a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, a nemzeti bíróság jogosult-e azt módosítani vagy kiegészíteni. Ítéletében az Európai Bíróság úgy foglalt állást, hogy a szerződés “elsődleges tárgyának” csak az “alapvető szolgáltatásokat” megállapító feltételek tekinthetők, azt pedig a Kúriának kell meghatároznia, hogy a vitatott feltétel a Kásler házaspár részéről megkötött szerződés alapvető elemének minősül-e.

A továbbiakban az Európai Bíróság kimondta, az árfolyamrés tisztességtelen jellegére irányuló vizsgálattól nem lehet azzal az indokkal eltekinteni, hogy az említett feltétel az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással való megfelelésére vonatkozik. E feltétel ugyanis csak az átváltási árfolyam meghatározására korlátozódik – a törlesztőrészlet megállapítása céljából -, de nem ír elő a hitelező által nyújtandó átváltási szolgáltatást. Márpedig ilyen szolgáltatás hiányában az árfolyam-különbözetből eredő pénzügyi teher, amelyet a kölcsönvevőnek kell viselnie, nem tekinthető valamely szolgáltatás ellenszolgáltatásaként fizetendő díjazásnak – olvasható az Európai Bíróság okfejtésében.

A luxembourgi fórum arra is rámutatott, hogy a szerződési feltétel világosságának és érthetőségének a követelménye nem korlátozódik az alaki és pusztán nyelvtani szempontból érthető jellegre. Éppen ellenkezőleg, a kölcsönszerződésnek átlátható módon kell feltüntetnie a külföldi pénznem átváltási mechanizmusának okait és sajátosságait. A Kúriának kell így megállapítania, hogy a hitelező által a kölcsönszerződés megkötése során közzétett reklám és adott tájékoztatás alapján az általánosan tájékozott és ésszerűen körültekintő fogyasztó nemcsak felismerni képes a külföldi pénznem eladási és vételi árfolyama közötti különbség fennállását, hanem képes-e értékelni is ez utóbbi árfolyam alkalmazásának a törlesztőrészletek kiszámítására és az általa felvett kölcsön teljes költségére gyakorolt hatásait.