A túrós csusza és a líra. Tollas Tibor sajátos versei

A túrós csusza és a líra. Tollas Tibor sajátos versei

A világirodalom számos kiváló költője intézett már ódát borhoz, italos kulacshoz, a prózaírók étekleírásai pedig könyvtárakat tölthetnének meg, no de, hogy valaki ódát zengjen a túrós csuszához, annak bizonyára komoly oka van.

Ráadásul a túrós csusza dicsőítése mellé belopakodik szép csendesen a Zsíros Pirítós – igen, így, nagybetűvel -, valamint a Lángos, a Pogácsa, s külön versikében a Krumplilángos, meg a Töltöttkáposzta is megkapja a maga elismerését. Folytathatnám még a felsorolást, de nem teszem, haspártiak vegyék elő, vagy szerezzék meg Tollas Tibor Varázskör című kötetét, ami nem könnyű feladat, tekintettel arra, hogy az író, költő, szerkesztő legtöbb verseskönyvének a kiadója német. Merthogy idegenbe szakadt hazánkfiáról van szó, akit az ’56-os nemzedék jól ismer, mások meg csak az utóbbi években szerethették meg költészetét. Tragikus élet az övé, mint a legtöbb emigránsé, de különösen azoké, akiknek a gyönyörű magyar nyelv a hivatásuk.

Ám most átmeneti időre felejtsük el életének tragédiáit, s foglalkozzunk az igazi magyar étel-kedvencekkel. Hogy a költő versben örökítette meg ezeket, végül is nem csoda, hanem könnyen érthető oka van. Mármint azok számára érthető, akik ismerik a honvágy kínzó érzését, amely gyakran ízekben, illatokban lepi, támadja meg az embert, s mily szerencsés az, aki versben „írja ki” magából a fájdalmakat! Nos, Tollas Tibor fentebb említett kötetében sok-sok íz-emléket felvonultat, s ha ezeket a kis vers-műremekeket valaki más nyelvre lefordítaná, még oly sikeres műfordítás esetén se hinném, hogy nem magyar embereknek annyit mondanának, amennyit nekünk jelentenek. Talán nem véletlen az sem, hogy a kötettel én magam is svédországi – ’56-os emigráns – magyar barátaimnál ismerkedtem meg, ahol a Tollas könyveket nagy becsben tartják.

Bizonyára még a nagyon fiatalok is ismerik azt az érzés, amikor messzebb költözve, vagy csak utazva a szülői háztól, egyszer csak hiányozni kezd a mama, nagymama főztje, mert nincs olyan vendéglő a világon, mely képes lenne az otthoni ízeket ugyanúgy előállítani. Persze a vers sem tudja pótolni az otthon főztjét, de pótlékként a legnemesebb – ezért sikerkönyv Tollas Tibor étekdicsérő versgyűjteménye, amely egyébként a Varázskörnek csupán egy hosszabb fejezete.

S mert én ismerek olyan honfitársakat, sőt, barátokat, akik viccesen immár évek óta azt vallják: a túrós csusza az élet értelme, boldogan hoztam haza Svédországból fénymásolatban a költő e címet viselő versikéjét, melyet most Önök is megismerhetnek.

 

Tányéromon túróscsusza:

hófehér menyasszonyruha.

Ízletes csipkéi felett

aranykösöntyűk, ékszerek:

illatával hív a könnyű,

ropogósra sült töpörtyű!

 

Kutathatsz őseink után,

mint hajdan Kőrösi Csoma,

kelet, nyugat konyháiban

ilyen ízt nem találsz soha.

Csipketészta, lágy levelek,

Menyasszonyi üzenetek.

 

Nos, én különösebben nem vagyok oda a túrós csuszáért, de biztosíthatok mindenkit, hogy a versek között megtalálja kedvenc magyar ételét. Én a pogácsára szavazok, nyilván lenézést váltva ki a húsevőkből.

A költő nem ír már több verset, 77 évesen 1997-ben ért véget földi pályafutása, melyből a koholt vádak alapján kiszabott kilencesztendőnyi börtön is hozzásegítette ahhoz, hogy olykor, vagy sokszor magyar ételekről álmodjon. Ha a fent emlegetett verseken kívül egyéb költeményeivel is megismerkednek, nagy versekkel fognak találkozni. Például a váci börtönben írt, Bebádogoznak minden ablakot, című megrázó üzenetével, amely minden szabadságszerető embernek szóló figyelmeztetés: Ha nem vigyáztok, bebádogoznak minden ablakot.

                                                                                                    Kondor Katalin

Kapcsolódó cikkek