Miután a filmet nem hívták meg a mustrára, a francia producerek – szinte napra három évvel azután, hogy a cannes-i fesztivál idején a Nemzetközi Valutaalap (IMF) volt vezérigazgatójának szexbotránya kirobbant New Yorkban – a film világpremierjét és az azt követő sajtótájékoztatót a cannes-i Carlton Hotellel szemben egy, a tengerparton felállított sátorban tartották éjfélkor. A bemutatóra több mint kétszáz francia és külföldi újságíró volt hivatalos. “A vetítés minősége rossz volt, mégpedig azért, mert kint mindenki bulizott, a hangerőt kétszeresére növelték, hogy elnyomja a kintről jövő dübörgést” – írta honlapján a francia Libération. Didier Péron kritikus szerint a vetítést követően kínos hangulat uralkodott a teremben, az újságírók zavartan néztek egymásra. A Welcome to New York egyébként vasárnap reggel óta hét euróért letölthető az internetről.

Strauss-Kahnt három évvel ezelőtt nemi erőszakkal vádolta meg egy manhattani szálloda alkalmazottja. A nagy port felkavaró ügyben a hatóságok felmentették ugyan a francia politikus-közgazdászt, de az ügy miatt Strauss-Kahn távozott az IMF éléről, és francia államfői ambícióinak is búcsút kellett mondania, majd felesége, a francia sztárújságíró Anne Sinclair is elvált tőle. Az alkotók, annak ellenére, hogy a film a legnagyobb pontossággal meséli el a DSK-ügyet, az elején arra figyelmeztetnek, hogy egy megtörtént eseménynek egy fiktív verzióját készítették el. A film első részében a Devereaux úrnak keresztelt nagyhatalmú főhős, aki szexuális vágyainak betege, prostituáltak részvételével rendezett orgiákon vesz részt, és erőszakosan próbál egy nőt ágyba vinni. A pornót súroló jelenetekben a rendező nem hagy kétséget afelől, hogy az erőszak a szobalánnyal megtörtént, de annak jogi következményeivel a film már nem foglalkozik. Abel Ferrarát elsősorban a nemi erőszak kísérletének vádja miatt New York-i házi őrizetbe kerülő főhős és felesége közti párbeszédek érdeklik, amelyeket soha nem hallhatott senki, és amelyek ténylegesen a képzelet szüleményei. 
 
A Jacqueline Bisset francia színésznő alakításában látható Simone Devereaux-t, aki az eljárás alatt végig kiállt a volt IMF-vezér mellett, a filmben férje azzal vádolja meg, hogy valójában ő akart francia elnök(né) lenni. A férfi az izraeli államot támogató gazdag asszonyt – aki egy a második világháborúban felhalmozott vagyon örököse – teszi felelőssé saját bukásáért.
A Le Monde és a Libération című lapok védhetetlennek és problematikusnak tartják a film üzenetét, amelyben a rendező “antiszemita képzelgéseinek” adott teret a pénz korrumpáló hatalmának allegóriáján keresztül.

Strauss-Kahn volt felesége vasárnap jelezte, hogy “undorítónak” tartja, ahogy a film őt bemutatja, de nem kívánja az ügyet bíróság elé vinni. “Nem teszem meg Ferrarának és (Vincent) Maravalnak (a film producerének) azt a szívességet, hogy beperlem őket. Szemetet nem bántok, hanem lehányom” – írta az újságírónő a Huffington Post francia kiadásának honlapján, amelynek főszerkesztője.

Anne Sinclair szerint undorítóak a filmben elhangzó “groteszk és kicsinyes párbeszédek” és az is, ahogy a rendező ábrázolja a nőket, “de mindenekelőtt a két főszereplő úgynevezett szembeállítása, amelyben a film szerzői és a producerek a saját képzelgéseiket vetítik ki a pénzről és a zsidókról”. A rendező visszautasította az antiszemitizmus vádját a francia hírügynökségnek. A filmben alig beszélő Depardieu “állatias” alakításáról ugyanakkor valamennyi kritikus elismerően írt.

“Nem akartam igazat adni a figurámnak vagy meghazudtolni őt” – hangsúlyozta a francia filmsztár az éjszakai sajtótájékoztatón. Elmondása szerint ő csak megpróbálta megérteni az általa eljátszott szereplőt mozgató impulzusokat. “Sajnálom az olyan embereket, mint amilyen ő” – tette hozzá. Szerinte a DSK és felesége közti viszony nagyon rejtélyes. “Hogy mit mondhattak egymásnak? Azt nekünk kellett kitalálni” – mondta. “Hatalom, pénz, szex, ebben minden adott volt egy shakespeare-i tragédiához” – fogalmazott a francia színész.