Vádat emelnek Biszku Béla ellen

Vádat emelnek Biszku Béla ellen

Biszku Béla, az egykori belügyminiszterBiszku Béla belügyminiszterként

A Budapesti I. és XII. kerületi Ügyészség vádiratot nyújtott be az egykori magas beosztású MSZMP-politikus, belügyminiszter ellen a "nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása" bűntette miatt.

Skoda Gabriella, a Fővárosi Főügyészség szóvivője azt mondta, a vádirat lényege szerint Biszku egy 2010. augusztus 4-én közzétett televíziós műsorban nagy nyilvánosság előtt a kommunista rendszer bűneit jelentéktelen színben tűntette fel. Az eljárást a Budai Központi Kerületi Bíróság folytatja.

Az egykori belügyminiszter tavaly augusztus 4-én a Duna Televízió Közbeszéd című műsorában az 1956-os forradalmat ellenforradalomnak, nemzeti tragédiának mondta. Úgy fogalmazott, elszenvedője volt a Rákosi-rendszernek és az általa máig ellenforradalomnak tekintett 1956-os eseményeknek, amelyek idején az angyalföldi pártbizottság titkára volt.  

“Nem akartam belügyminiszter lenni” – jelentette ki Biszku Béla, de szavai szerint a Politikai Bizottság döntése után “nem volt fellebbezési lehetőség”, így övé lett a pozíció, négy miniszteri éve alatt pedig “a közbiztonság helyreállt az országban”.

A forradalom utáni megtorlásokról azt mondta: “akik a rendszer ellen vétettek, azok felelősségre vonását a rendszer kezdeményezte”. Saját szerepéről szólva úgy fogalmazott, politikai vezető volt, a megtorló ítéleteket, köztük a halálos ítéleteket, nem ő hozta. Tagadta, hogy a büntetőeljárásokba beavatkozott, így azt is, hogy kifogásolta “a fizikai megsemmisítések” alacsony számát, ugyanakkor elmondta, hogy a forradalom után indult eljárásokat nem tekinti koncepciós pereknek, mert azok szerinte “elkövetett cselekmények miatt” indultak.

Biszku Béla ma

“Rettenetesen sajnálok minden embert, akinek az életét elvették vagy megcsonkították” – mondta azzal kapcsolatban, hogy a róla készült dokumentumfilmben Nagy Imrével kapcsolatban úgy fogalmazott, “megérdemelte a sorsát”. A megtorlásokért nem kért bocsánatot. Nyugdíjazásáról elmondta, hogy ő kezdeményezte, mivel több ügyben nem értett egyet Kádár Jánossal, akit “a huszadik század legnagyobb politikai egyéniségének” nevezett.

Biszku Béla a Duna Televíziónak adott nyilatkozatában cáfolta azt a híresztelést, miszerint több mint hatszázezer forint lenne a nyugdíja. Azt mondta, 240 ezer forintos ellátást kap, majd hozzátette, 1989-ben nem félt, nem volt félnivalója, mivel korábban “a nép érdekeit” szolgálta.

A korábbi belügyminiszter a tavaly róla készült dokumentumfilmről azt mondta, hogy a film kizárólag a készítők politikai véleményét tükrözi, mivel a vele folytatott beszélgetésből “önkényesen kiragadtak részleteket”, annak teljes szövegét azonban
nem hozták nyilvánosságra. A Duna Televízió műsora után két nappal a Jobbik egyik politikusa bejelentette, hogy a kommunizmus bűneinek nyilvános tagadása miatt feljelenti Biszku Béla egykori belügyminisztert. Pár nappal később a BRFK nyomozást indított a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása bűntett elkövetésének gyanúja miatt az egykori magas rangú MSZMP-politikus ellen.

Biszku Bélát emberiesség elleni bűncselekményért is feljelentették. A Magyar Nemzet december 1-jén számolt be arról, hogy ügyét felterjesztették a Legfőbb Ügyészséghez, miután a Fővárosi Főügyészség október végén e tárgyban elutasította a feljelentést. Az eljárást Gellért Ádám jogi tanácsadó kezdeményezte. Beadványa szerint a Kádár-rendszer belügyminisztere, az állampárt Politikai Bizottságának tagja felelőssé tehető azért, hogy Maléter Pált, Szilágyi Józsefet, Gimes Miklós és Nagy Imrét 1958 nyarán koncepciós eljárásban halálra ítélték, majd kivégezték.

Az 1921-ben született Biszku Béla belügyminiszterként az 1956-os forradalmat követő megtorlások egyik irányítója, 1961-től két éven át miniszterelnök-helyettes, majd 1978-ig az MSZMP KB titkára volt. Az elmúlt húsz évben nem adott interjút. Tavaly nyáron állt először nyilvánosság elé azután, hogy a mozikban júniusban bemutatták a róla szóló, Bűn és büntetlenség című dokumentumfilmet.

A “nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása” bűntett három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható.