A csángóföldi magyar oktatásra gyűjtöttek Egerben

A csángóföldi magyar oktatásra gyűjtöttek Egerben

csángókTöbb, mint négyszázezer forint gyűlt össze eddig magánszemélyek és intézmények adományaiból a csángók magyar nyelvű oktatásának támogatására. Az adományokat a csángóföldi Magyarfalu iskolájának szánják.

Az ezerkétszáz lakosú moldvai településről húsz csángót láttak vendégül a napokban a hevesi megyeszékhely önkormányzata, valamint helyi civil szervezetek és magánszemélyek. Több, mint százötvenezer forint a magyarfalui csángó magyarokért elmondott szentmisén került a templomi perselybe.

Az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium diákjai és tanárai is csatlakoztak a csángóföldi magyar oktatás támogatói közé. Az iskolai összefogás eredményeként kétszázötvenezer forinttal gazdagodott a romániai közösség. Ugyanakkor eredeti csángó ételeket, magyarfalui cibrelevest, “káposztaalapiban” készített csángó galuskát, marhapörköltet öntött puliszkával, és diós “kőt” kalácsot felvonultató jótékonysági vacsoraestre is sor került. Az utóbbin összegyűlt adományokat később számítják az összegbe. Az összeget a magyarfalui gyerekek táboroztatására fordítják.

A legkeletibb csángóföldi településen valamennyi iskolás korú gyerek tanul magyarul. Az egriek július 1-je és 3-a között a Magyarfalui Napok alkalmával viszonozzák a látogatást.
A moldvai csángók Románia Moldva tartományában élnek, és a negyedmilliós moldvai katolikus lakosság legnagyobb részét alkotják. A magyarul még tudó moldvai csángók száma a legutóbbi felmérések szerint hatvankétezer körülire tehető, ami a népcsoportnak csak mintegy egynegyede.

Eredetüket illetően sok nézet él, melyek mára abban kristályosodtak ki, hogy a moldvai csángók legkorábbi csoportját a Kárpát-medencébe be nem jött magyarok alkotják, de vannak közöttük Erdélyből kitelepített székelyek és más kitelepített vagy kitelepült erdélyi csoportok is. A Wikipédia internetes lexikon szerint a 15-17. század között magyar husziták és erdélyi menekültek csoportjai érkeztek Moldvába, az 1764-es madéfalvi veszedelem után pedig nagyszámú székely népesség telepedett le a területen. Azt írják, az utóbbiak leszármazottaik alkotják a mai magyar nyelvű moldvai csángók többségét.

Néprajzilag megkülönböztethetők a Tatros-, az Uz-, a Szalonc-, az Ojtoz- és a Tázló-völgyeiben élő “székelyes csángók”, akiknek anyagi kultúrája némi hasonlóságot mutat a csíki és háromszékivel. Az Aranyos-Beszterce torkolatvidékén Bákó város közelében laknak a “déli csángók”. A Moldova folyó Szeretbe ömlése táján, Románvásár közelében pedig az “északi csángók” élnek.