Az eddigi információk és bizonyítékok azt mutatják, a Mal Zrt. nem kívánta tovább folytatni tevékenységét Magyarországon, ezért nem tett semmit környezetvédelmi feladatai ellátása, valamint a száraztechnológiára átállása érdekében.

Ezt Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár mondta a katasztrófát vizsgáló parlamenti bizottság keddi ülésén.

A katasztrófa tavaly október 4-ei bekövetkezéséig a zagytározót is üzemeltető cég semmilyen iratot nem nyújtott be a környezetvédelmi hatósághoz arra vonatkozóan, hogy az idén februárban lejárt egységes környezethasználati engedélyét meg kívánná hosszabbítani, és a szártechnológiára való átállásról sincsenek dokumentumok. Így elképzelhető, hogy a zagytározók maximális kihasználása után az állami adósságokat, a környezetszennyezést hátrahagyva bezárták volna az ajkai gyárat és tevékenységüket Boszniába helyezték volna át.

Illés Zoltán

A környezetvédelmi államtitkár szerint a vörösiszaptározó X-es kazettájának sérülése és a tíz halálos áldozattal és sokmilliárd forintos károkozással járt katasztrófát “nem természeti jelenség, hanem a nem megfelelő emberi tevékenység miatt bekövetkezett talajtörés” okozta, és meggyőződése, hogy a katasztrófát megelőzően a gát sérüléseit észlelni kellett volna.

Illés Zoltán úgy gondolja, hogy mivel a zagytározókat soha nem szigetelték, a csurgalékvizek évtizedek óta szennyezték a gátfalat és az alatta lévő talajt, és ez a lúgos anyag bejutott a környező települések kútjaiba is, a karsztvízrendszert csak a fölötte lévő agyagréteg védte meg a szennyeződéstől.

Felidézte, hogy közvetlenül a katasztrófa után néhány órával már azon dolgoztak a szakemberek, hogy savakkal, és több száz tonna gipsszel megpróbálják közömbösíteni a Tora-patak és a Marcal vizét az igen erős, a víz lúgosságát mérő 14 fokú skálán 13-as pH-értéket mutató szennyeződéstől, amely a tározóból kifolyva folyóba került. Hozzátette, az azóta elkészült gátak megvédik a korábban elöntött településeket, az övárok-rendszer jól zár, így a Torna patakba nem jut sem vörösiszap sem egyéb szennyezőanyag a sérült tározóból.

Megjegyezte, a patak vize csak a mintegy ezer hektárnyi, még mindig iszapos külterület miatt szennyeződhet, ezért a mezőgazdasági területet mintegy 10 centiméter mélyen legyalulják, az összegyűjtött szennyezett földet pedig a VII-es és a VIII-as zagytározó tetejére szállítják így védekezve az ott tárolt vörösiszap kiporzódása ellen is.

A Kolontár melletti vörösiszap-tározó átszakadása miatt bekövetkezett környezeti katasztrófával kapcsolatos felelősség feltárását és a hasonló katasztrófák jövőbeli megakadályozását célzó országgyűlési vizsgálóbizottság előtt Illés Zoltán azt mondta, a vörösiszap 1982 és 2002 között veszélyes hulladéknak minősült Magyarországon, majd az uniós csatlakozásunkkal járó jogharmonizáción során az a helyzet állt elő, hogy maga a cég sorolta be veszélyes vagy nem veszélyes anyaggá.

Elmondása szerint 2006-ban fordult a Mal Zrt. a környezetvédelmi hatósághoz környezethasználati engedélyért, de kérésüket a hatóság akkor elutasította, majd a cég a Magyar Tudományos Akadémia szakértői tollával készített tanulmány alapján, amely azt bizonyította, hogy a vörösiszap nem veszélyes anyag kénytelen volt megadni, de csak azzal a feltétellel, hogy évente felülvizsgálják azt. Az államtitkár hangsúlyozta, a hatóságnak nem volt jogköre ellenőrizni a gátak állapotát még szemrevételezéssel sem, csak a gyár területén lévő kommunális hulladékok kezelését, illetve a csatornarendszer állapotát. Idén decembertől viszont már csak a bányakapitányságok adhatnak ki ilyen tározókra és veszélyes üzemekre működési engedélyt.

Jávor Benedek, a bizottság LMP-s tagja azt kérdezte az államtitkártól, készült-e földtani vizsgálat a kazetta építése előtt, volt-e Mal-nak kárelhárítási terve, és erről vannak-e dokumentumok. A kormánypárti Ékes József, az ajkai térség országgyűlési képviselője elmondta, már a X-es tározó nyolcvanas évekbeli építése előtt földcsuszamlásokat jeleztek a szakemberek, ezért nem javasolták a tározó megépítését, illetve rámutattak arra is, hogy az tizenöt méternél nem lehet magasabb. Megjegyezte, ez a tanulmány csak a katasztrófa után került elő. Ezért azt javasolta, a bizottság hallgassa meg azt a Zsigmond Lászlót, aki tagja volt az akkori bizottságnak, és ellenezte a zagytározó építését. Ékes József megemlítette, hogy egy herendi lakos olyan légifotókat készített, amely alapján már augusztusban látni lehetett a gátszakasz sérüléseit, ugyanis a kiszakadt oldalfalon és annak tövében vöröslő vízfoltokat lehetett látni.

Lasztovicza Jenő mellett, aki a Veszprém megyei védelmi bizottság és a megyegyűlés fideszes elnöke is, a bizottság több tagja is felhívta a figyelmet arra, hogy információk szerint a katasztrófát megelőzően munkagépek dolgoztak a tározónál, a cégvezetők pedig tudhattak a sérülésről. Kovács Tibor (MSZP) mindezekre reagálva azt mondta, a bizottság tényekre és ne mendemondákra hagyatkozva végezze a munkáját, mert az egész csak “boszorkányüldözésnek” tűnhet.

A bizottság következő ülésén egyebek között a katasztrófavédelmi főigazgatót és a Mal Zrt. vezetőit is meghallgatná, majd egy kihelyezett ülést tartanának Kolontáron.

A tíztagú testület azt szeretné feltárni, milyen mulasztások vezettek a tározó gátjának átszakadásához és hogy a tározó építése és fenntartása során követtek-e el visszaéléseket. A novemberéig elkészülő jelentésben elsősorban a politikai felelősséggel foglalkoznának, illetve azzal, hogy az előző ciklus kormányzatához, konkrétan a Gyurcsány Ferenc volt kormányfőhöz köthető vállalatokat terheli-e felelősség a katasztrófa bekövetkezéséért.