Gyerekkora óta érdekli a kertészkedés

Gyerekkora óta érdekli a kertészkedés

Sándor István

Régi, elfeledett, a Mátra és a Cserhát vidékén termesztett őshonos gyümölcsfajták gyűjteményes kertjének létrehozásán dolgozik a pásztói Sándor István, a helyi Nyikom Hegyisport és Természetvédő Klub vezetője. A munkát már meg is kezdte a tengerszint fölé 762 méterre emelkedő Nyikom-hegy lábánál.

– Klubunk siklórepülős leszállópályája mellett, a tulajdonomban lévő területen láttam hozzá a gyűjtemény kialakításához – elevenítette fel Sándor István. – Már évekkel ezelőtt ráébredtem ugyanis, hogy ebben a mai, rohanó világban nem értékeljük eléggé a régi gyümölcsfajtákat, nem is foglalkozunk velük, mert sokkal egyszerűbb megvásárolni az üzletekben kapható, szemre szép, de sokszor íztelen, vegyszerezett, külföldről behozott árut. Azt még csak becsülni sem lehet, hogy hány régi gyümölcsfajta pusztult ki emiatt az elmúlt évtizedekben! A Mátra és Cserhát vidékén élő emberek egykor a termésbiztonságot tekintették a legfontosabban, ezért volt jó pár, a környék adottságait bíró, rendszerint bő termést hozó cseresznye-, alma-, körte- és szilvafajtánk. Ezek többségére ma már csak a szüleink, nagyszüleink emlékeznek… Nagy kár, mert ezek a fajták hozzászoktak a hegyvidéki klímához és az itteni talajhoz, ellenálltak a betegségeknek, így nem igényeltek vegyszerezést sem. Egykor minden községnek saját, jellegzetes fajtái voltak. Ezek egy része a régi, félig vagy teljesen felhagyott gyümölcsösökben, a ház körüli kertekben azért még fellelhető. Szeretnénk a közeljövőben összegyűjteni őket, génbankot létesítve, hogy ne pusztuljanak ki.

– Hol tart a munka?

–  Az első gyümölcsöket már meg is kóstoltam! A fajtamentés ötlete több éve megfogalmazódott, a telepítéshez szükséges terület is a rendelkezésemre áll. A termelő szövetkezet megszűnésekor a nagyszüleim tagi tulajdoni részéből sikerült visszaigényelnem tíz hektárt. Ebből hatot bekerítettünk, ennek a fele klubunk siklóernyős leszállópályája. Mellette egy hektáron gyűjtöm az őshonos gyümölcsfajtákat. A terület fejlesztésére pályázati támogatást is sikerült elnyernem, amiből eddig a kerítés valósult meg. Ez igen fontos beruházás volt, mert a vad minden oltványt lerágott… Emellett – mivel a területet szabadidőparkként is hasznosítjuk – konténeres vizesblokkot, padokat, asztalokat, egy favázas ponyvasátrat, meteorológiai állomást is telepítünk. Utóbbi, valamint a villanypásztor és a biztonsági kamerák környezetbarát napenergiával üzemelnek majd.

– Van már valamilyen különleges gyümölcsfajtája?

– A büszkeségem egy meggyfa, amelyet faiskolában vásároltam, de nagyon érzékenynek bizonyult a monília nevű gombaspórás betegségre. Szegényt már majdnem kivágtam, végül azonban olyan régi cseresznyefajtákat oltottam bele, amelyek nem fogékonyak erre a fertőzésre. Azóta ez az egy fa meggy mellett tíz fajta cseresznyét terem! Volt olyan is, hogy a kökénybe szilvát, majd a szilvába rózsabarackot oltottam – ezt nevezik köztes oltásnak. Az egy hektáros területen rengeteg a vadkörte, a vadcseresznye, a galagonya, a kökény. Ezek maguktól nőnek, és leginkább a madarak terjesztik a magvaikat. Az előbb említett vad fajok mind kiváló alanyai a régi gyümölcsfák oltásának és szemzésének. Cseresznyéből van már hajag, karmazsin, fekete, fehér, borízű, rétes. Egy pásztói barátomtól kaptam rózsabarackot, papkörtét, szüreti körtét, mézkörtét, sárga ringlót – és még hosszan sorolhatnám. Az első oltások szépen hajtanak, a potyóka szilva idén már termést is hozott.

– Mikor kell gyümölcsfát oltani?

– Az oltóvesszőket február elején szoktam megszedi. Ezután becsomagolom, feliratozom és elvermelem őket. Azután a fa virágzása előtt egy héttel szoktam oltani. A szakmai munka segítésére felvettem a kapcsolatot azokkal az erdészetekkel és egyetemekkel, amelyek génmegőrzési programokban vettek részt. Már tőlük is kértem oltóvesszőket.

– Honnan ered ez a szenvedély?

– Gyermekkorom óta nagyon érdekel a kertészkedés, különösen a gyümölcsfák szemzése és oltása, amire az édesapám tanított meg. A leányom természetvédelmi mérnök diplomát szerzett a gödöllői Szent István Egyetemen. Tőle és a barátaitól nagyon sokat tanultam, a csoporttársainak és a tanárainak szerveztem csapatépítő tréninget is, ami szintén jó alkalom volt az ismeretek bővítésére.

– Mik a jövő tervei?

– A bekerített területen lévő gyűjteménynek köszönhetően lehetőség van a további szaporítást szolgáló állomány felnevelésére. A közeljövőben folytatom a Mátra és a Cserhát tájain élő ősi gyümölcsfák összeszedegetését. Ehhez már a sajtó útján is kértem a környéken élők segítségét, hogy jelezzék, van-e a kertjükben valamilyen régi gyümölcsfa, amelyikről oltóvesszőt vagy sarjat tudnának adni. A kutatómunka nemcsak a ház körüli kertekre, hanem a régi, félig vagy teljesen felhagyott gyümölcsösökre is kiterjed majd. A végső cél persze a fajtamegőrzés, az, hogy a régi, értékes génállomány fennmaradjon.

Kapcsolódó cikkek