„Orbán kísérleti laboratóriuma lett az ország”

„Orbán kísérleti laboratóriuma lett az ország”

Mesterházy AttilaMesterházy AttilaMeglepve olvastam a miniszterelnök mondatait arról, hogy kormányának munkája majd tíz-tizenöt éves távlatból lesz megítélhető. Szerinte akkor érnek be a mostani szerkezetátalakítások. Nahát, milyen türelmes lett Orbán Viktor! Saját magával szemben. Így kezdi Mesterházy Attila eheti írását.

„Három dolog is eszembe jutott erről. Az egyik a hírhedt kötcsei beszéd, amelyben a tizenöt-húsz évre történő berendezkedés szándékát hirdette meg. Ezzel az az “apró” probléma, hogy egy parlamenti ciklus mindössze négy évre szól. Tizenöt év múlva év múlva Orbán Viktor kormányzása valóban más megítélés alá esik majd, mint most. Nem a gyötrelmes mindennapok egyik fő okozója lesz, hanem csak egy rossz emlék. Remélem, meglesz a politikai és jogi lehetőségünk arra, hogy ennek a kormányzásnak számos döntését addigra – sőt jóval hamarabb – megszüntessük.
A másik, ami beugrott, Orbán Viktor néhány 2009-es mondata: “én nem két-három évben gondolkodok, hanem egy fordulatban… egy új kezdethez érkeztünk, azonnal ki fog derülni, és az eredményeket is meg fogja hozni, nem két-három év alatt, hamarabb. … Én nem mondom, hogy nagy csodát, de egy kisebbfajta csodát azért szeretnénk, én magam is szeretnék tenni.”
Ez most is olvasható Orbán Viktor honlapján. Nem lehet arra hivatkozni, hogy nyolc év, meg válság: a Fidesz 2009-ben ismerte a helyzetet, a világválságról is tudott. Orbán mégis kisebbfajta csodát ígért. Nem volt szó tíz, meg tizenöt évről.

Nincs vitám abban, hogy a hosszú távú szerkezeti reformok valóban éveket vesznek igénybe, ám szeretném jelezni, hogy az adóemelés nem reform, s hogy a valódi reform – ha volna olyan – előkészítése is időbe telik. Az nem megy, hogy a miniszterelnök önhatalmúlag “kísérleti laboratóriummá” nyilvánítja az országot, szakmai és civil vélemények bevonása nélkül, rohamozva hoz döntéseket, majd aztán közli a kísérleti alanyokkal: a pozitív hatásokat majd tíz év múlva érezni fogják. Viszont az adóemeléseket már most viseljék el. Mert adóemelések aztán vannak. Vegyük csak sorra!

A miniszterelnök szerint a tranzakciós adót majd a bankok fogják megfizetni. Nem tudom, kit akar becsapni Orbán Viktor – talán saját magát? – de a sárga csekkek és a banki átutalások utáni sarc mindenkit érinteni fog. Kétségtelen, hogy aki többször és nagyobb összeget utal át, az többet adót fizet majd. Azzal azonban már nem számol a kormány – vagy nem érdekli -, hogy a kis összegű és egyben elkerülhetetlen befizetések utáni néhány száz forint sok háztartásból tényleg hiányozni fog.

A telefonadó kapcsán a kétforintos percenkénti adóról két hete bizonygatják, hogy ez kis összeg. Ha valaki megnézi a percdíjakat, és melléjük rakja a kétforintos fix díjat – na meg a már amúgy is befizetett áfát -, akkor látni fogja, hogy nem is olyan pici adóról van szó. Igaz, az állampolgárok kapnának tízpercnyi adómentes időt, ami a fideszes cinizmus újabb szégyenteljes jele. Hiszen nyilván nem segít azokon, akik például távol élnek családjuktól, vagy akik egyszemélyes kényszervállalkozást üzemeltetve mindent maguk intéznek. Majd aztán Rogán Antal lepte meg a közvéleményt azzal a személyes megfigyelésével, hogy az időseket nem érinti majd különösebben a telefondíj, mert őket a családtagjaik vissza szokták hívni. Hát, igen, a nyugdíjból nehezen élő szülőket felhívják majd munkanélküli gyerekeik, az adómentes havi tíz perc erejéig. Vagy fordítva. Ez a “családbarát” kormány jövőképe.
Lesz biztosítási adó is, mégpedig oly módon vezetnék be, hogy nem a kiemelt befektetés-jellegű életbiztosításokat, hanem a kikerülhetetlen kötelező gépjármű-biztosítást sújtanák a legnagyobb, harminc százalékos kulccsal. Mi ez, ha nem pénzbehajtás?

A 300 milliárdos gyógyszerkasszán 120 milliárdot kíván spórolni a kabinet, ami nem csupán pénzügyi, hanem egészségügyi kockázat is. Ennek nyomán ugyanis egyrészt emelni fogják számos gyógyszer térítési díját, amit sokan nehezen tudnak majd megfizetni. Emellett, más, modern gyógymódokat egyszerűen nem lesz majd rentábilis Magyarországra behozni, mert agyonadóztatja az állam a gyártókat és forgalmazókat. Ezzel a magyar emberek gyógyulási esélyei jelentősen romolhatnak. Nem állom meg, hogy le ne írjam: miközben 120 milliárdot spórolna a kormány az emberek egészségén, addig 98 milliárdot költene el a miniszterelnök hobbijára, futballstadionok építésére. Mindenki eldöntheti, mire van nagyobb szükség: gyógyszertámogatásra vagy stadionokra.

Még egy Orbán-idézetem van a végére: “én azt mondanám a vállalkozásoknak meg az embereknek, hogy e miatt egy percig se fájjon a fejük” – mondta nemrég a miniszterelnök az új adók (konkrétan a tranzakciós adó) kapcsán. Azt már én teszem hozzá, hogy ha mégis fájna a fejünk – mert fáj -, akkor ez leghamarabb tíz-tizenöt év múlva enyhülhet, legalábbis Orbán távlataiból kiindulva.

Én inkább azt javasolnám, ne várjunk ennyit. Mulasszuk el a fejfájás okát, minél gyorsabban.” – fogalmazott Mesterházy Attila, az MSZP elnök-frakcióvezetője.