A rektor, a Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöke kifejtette: az egyetemek igénylik, hogy legyenek valós rangsorok, és az MRK is támogatja, hogy minél tökéletesebb, jobb hazai rangsorok készüljenek.

A HVG által elkészített és megjelentetett egyetemi és főiskolai rangsorról azt mondta, sokat mutat abból, hogy “a finanszírozási környezet ellenére” mennyire elkötelezettek a felsőoktatási intézmények.

Mezey Barna arról beszélt, hogy a felsőoktatásban zajló fokozott versenyben az intézmények megítélése és presztízse kiemelt kérdéssé válik. Ez a verseny nagyon káros hatással is járhat – mondta -, és kérdés, hogy azok a mérőszámok, amelyekkel a technikai fejlődés mérhető, vajon nem fedik-e el a valós értékeket, amelyeket a felsőoktatásnak képviselnie kell.

Az ELTE rektora szerint nehéz sommás választ adni arra, hogy a rangsorok indokoltak-e, van-e létjogosultságuk, és mennyire tudják a minőséget ezek a számok megmutatni. Mezey Barna úgy vélte, abszolút listákat nem lehet alkotni, “csiszolni” azonban érdemes az adatokat.

A rektori konferencia elnöke szerint a közvélekedés hajlamos homogén “csoportnak” tekinteni a felsőoktatási intézményeket, holott minden intézmény más és más. Sokszor maga a szabályozó állam is beavatkozik, hiszen különböző kormányzati megfontolások alapján egyik évről a másikra pozícionál, vagy “kiejti a maga kegyeiből” az egyes intézményeket, szakokat, formákat, amely magatartás “kérdőjelet tesz ezen rangsorok mögé” – mondta Mezey Barna.

A rendszer csiszolásában komoly feladatot jelent az, hogy ezeket a rangsorokat az európai modellre kell szabni, hiszen a rangsorolás gondolatköre alapvetően az angolszász struktúrából indult, azokra az intézményekre van szabva, és az igazodás is egy angolszász rendszerhez közelít, amely alapvető vonásokban tér el az európai egyetemi modelltől – mondta.

Hozzátette: saját európai rangsort kellene kidolgozni, legalább angolszász alapossággal.

Ugyanakkor Mezey Barna szerint a felállított rangsorok hasznosak is egyben, hiszen bizonyos kérdésekben fel tudják hívni a figyelmet az intézmények gyengeségeire.

Fábri György, a társadalmi és tudománykommunikációs kutatócsoport vezetője, az ELTE rektorhelyettese előadásában elmondta, a különböző rangsorokat vizsgálva megfigyelhető, hogy a legismertebb rangsorok legfőbb indikátora a publikációk száma.

Egy egyszerű analógia szerint jobb rangsorhelyezés a publikációk számának növeléséből lesz, publikáció viszont több kutatásból, kutatás csak pénzből, bevétel pedig gazdálkodásból – tette hozzá.

A rektorhelyettes szerint a kétszázas lista következménye a frusztráció lett. Mint fogalmazott, ha ezt a listát erőltetik, akkor cserben hagyják a hallgatót, a nemzeti tudományokat és a közszolgáltatási szakirányokat.

Úgy vélte, ha valóban top egyetemeket, főiskolákat szeretnénk, akkor hosszú távra is kiszámítható, rendezett, és a tudományos kutatást is lehetővé tevő finanszírozás kell. “Ha ez nincs, akkor nem a toplistákon kell gondolkodni, hanem a fennmaradáson” – tette hozzá.

Elmondta, vizsgálták azt is, hogy a magyar társadalom mit gondol a felsőoktatásról. Számos tévhit kering a közgondolkodásban, például, hogy sok a diplomás munkanélküli, túlképzettek, és a fiatalok azért szeretnének diplomát, mert nem akarnak dolgozni.