Fotó: Soós Lajos/MTIÖtvenhét év után is főhajtást érdemel Nagy Imre egykori miniszterelnök példája, aki a forradalom hatására még élete árán is hazáját és nemzetét választotta. Ezt hangsúlyozta Gulyás Gergely (Fidesz) kedden Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének emléknapján a mártír miniszterelnök budapesti szobránál.

Az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke szerint “Nagy Imre és mártírtársainak felakasztása és minden végtisztességet nélkülöző elföldelése, valamint a forradalom és szabadságharc utáni tömeges megtorlások örökre egyértelművé tették a magyar nép számára, hogy a szocializmus hatalomgyakorlása nem csak vérben fogant és illegitim, de összeegyeztethetetlen az európai civilizációval és mindazon értékekkel, melyeket az ezeréves államiság a keresztyén állam és a nyugati világhoz való tartozás jelent”.

Gulyás Gergely kitért arra, hogy Nagy Imre egész politikai pályafutása ellentmondásos képet mutat: 1956-ig egy a néphez valamelyest közelebb álló kommunista pártkáder életútja az övé, azonban a forradalom során az akkori miniszterelnök szembesült azzal, hogy választania kell kommunizmus és szabadság, diktatúra és népuralom, nemzetköziség és nemzet között. Nagy Imre a forradalom hatására értette meg Kós Károly író, építész igazságát: “az ember kötelessége, hogy a maga népét szolgálja, aki ez alól kihúzza magát, az népe árulója”.

A fideszes képviselő szerint Nagy Imre példája bizonyítja, hogy a Saulusból Paulusszá válás akkor lehet maradandóan hiteles, “ha a bűnt nem csupán bűnbocsánat, hanem megigazulás is követi”.

Kifejtette: Nagy Imrét az 1956-os forradalom és szabadságharc 13 napja és különösen a vele szemben lefolytatott koncepciós eljárásban mindvégig tanúsított helytállása emeli kommunista pártvezetőből, “a nemzet távolról sem ellentmondásoktól mentes nagyjainak sorába”.

A fővárosi Vértanúk terén tartott megemlékezésen egy szál fehér rózsával és néma főhajtással rótta le tiszteletét mások mellett Benkő Tibor vezérkari főnök, Szegő László, a köztársasági elnök főhadsegédje, országgyűlési képviselők, valamint több állami és civil szervezet képviselője.

Június 16-án az 1956-os forradalom mártírhalált halt miniszterelnökéről, Nagy Imréről és mártírtársairól, a forradalmat követő megtorlás áldozatairól emlékezik meg az ország. Az 1958. június 16-án kivégzett Nagy Imrét és mártírtársait, Maléter Pál honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót, az 1958. április 24-én kivégzett Szilágyi Józsefet, Nagy Imre titkárságvezetőjét és a börtönben 1957. december 21-én elhunyt Losonczy Gézát, a Nagy Imre-kormány államminiszterét huszonöt éve, 1989. június 16-án helyezték végső nyugalomra a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában. A Hősök terén tartott gyászszertartás, majd az azt követő rákoskeresztúri temetés a magyar rendszerváltás katartikus eseménye volt, amely a szocialista korszak végét is jelképezte.