– Olvastam a honlapodon, hogy gyerekkorod óta szeretsz rajzolni, emiatt lettél a tetoválás művésze. Ha én tetoválni szeretnék, úgy értem, tetováló szeretnék lenni, hogyan induljak el az úton, mi kell ehhez a szakmához?
– Csak a saját tapasztalataimról tudok mesélni. Amikor én kezdtem a szakmát, még nem voltak megvásárolható készletek, amelyekkel rögtön lehet tetoválni. Akkor még házi módszerekkel kellett összerakni a tetováló gépet. Igazából nagyon sok információ sem volt arról, hogy mit, hogyan kell csinálni. A módszerre magamnak kellett rájönni. Magamon, meg a haverokon próbálgattam, hogy valahogy előrébb jussak.
– Ezek szerint nem tanfolyamon tanultad a tetoválást.
– Nem, autodidakta módon.
– De manapság tanfolyamokon tanulják ezt a szakmát vagy létezik saját tetováló iskola?
– Ma már sok helyen indítanak tanfolyamokat, de nagy, átfogó tudásanyag nem létezik, nincs olyan, amit egyben átadnának. Mindenki csak a saját tapasztalatait tanítja, vagyis a saját élete határozza meg azt, mit ad át a többieknek. „Hogyan tetováljunk” kézikönyv sem létezik, amit mindenki megkaphat, aztán ugyanúgy tanulja meg, mint például matek órán az összeadást.
– Akkor ezt a szakmát is csak úgy lehet megtanulni, mint a riporterkedést. Az ember beül egy mester mellé és ellesi tőle a titkokat.
– Igen, és ezt, általában így is szokták csinálni.
– Hogy kell elképzelni a tanulás folyamatát? Igaz, hogy állatbőrökön kezdenek a tanoncok?
– Vannak szintetikus bőrök, amin lehet gyakorolni, de nekem nem volt szerencsém semelyikhez sem, se narancsbőrhöz, se disznóbőrhöz. Ahogy már említettem élő embereken „kísérleteztem”. Vagy magamon, vagy valamelyik vállalkozó kedvű barátomon próbáltam ki. Mondjuk ez 15 évvel ezelőtt volt, azóta minden sokat változott.
– Ha egy tetovált emberre nézek, mindig azon gondolkozom, miért tetováltatta ki magát. Neked mi a tapasztalatod, miért akarnak magukra ábrákat rajzoltatni az emberek?
– Van, aki üzenni akar vele valamit, van, aki a külső behatások, a társaság miatt. Előfordulhat, hogy divatból és az is, hogy a hírességek tetoválásait utánozzák. Valaki emléket akar vagy egy barátság megerősítése végett tetováltat. Tehát mindenkinek más az indíttatása.
– Vannak olyan események, ahol a tetoválók összegyűlnek?
– Erre vannak a kommersz találkozók vagy nyilvános rendezvénynek, ahol sok tetováló dolgozik együtt.
– Ide bárki elmehet és beülhet az egyik tetoválóhoz tetováltatni?
– Bárki elmehet és bárkihez beülhet, aki szimpatikus neki.
– Sok ilyen rendezvény van?
– Magyarországon kettő-három nagyobb rendezvény van évente. Vannak persze kisebb létszámmal megtartott vidéki rendezvények is.
– Vannak úgynevezett divattetoválások, amik sokszor előfordulnak egy adott időszakban?
– Igen, ilyenek a pillangók, delfinek, skorpiók vagy épp a kínai írásjelek.
– Nagyon sok vád éri a tetoválásokat. Az egyik legkeményebb talán az, hogy rákot okoznak, de azzal is támadják a rajzocskákat, hogy bármikor elfertőződhetnek és megbetegítik tulajdonosukat. Ezeknek van igazságalapja?
– Nyilván vannak veszélyei egy ilyen beavatkozásnak. Ez egy véres szakma. Csakhogy arányaiban ahhoz képest, hogy mennyien tetováltatnak, elenyésző az, amennyiből probléma van. Valamikor begyullad és elfertőződik az ember bőre, ennek valóban fennáll a veszélye, hiszen egy nyílt sebről van szó. Könnyen belekerülhet az ember vérébe a festék, hogyha nem vigyáz és kellemetlenség is lehet belőle.
– De ha valaki odafigyel a tetoválására és megpróbálja megelőzni a bajt, akkor elkerülhető?
– Persze. Benne van a pakliban, hogy valami fertőzést összeszed az ember. Jól hangzik, hogy leesik tőle az ember keze, de ezt inkább csak a tetoválás ellenesek hangoztatják riasztásképpen. Igen ritka, hogy baj van utána.
– Van a tetováló szakmában protokoll? Teszem azt, 18 éven alulit semmiféleképpen sem tetoválsz?
– 18 éves kor alatt még szülői engedéllyel se tetoválnék senkit, mert ebben a korban, vagyis fiatalon még sokat változik az ember, még nem igazán forrt ki az ízlése. A 18 év alattiak tetoválását nem helyeslem.
– A te szakmád eléggé különleges és egyáltalán nem mondható monotonnak. Van olyan műved, amire ma is emlékszel?
– Van, amire emlékszem, de nem tudom, mi nevezhető igazán különlegesnek. Minden tetoválás különleges valahol, mert megváltoztatja magát az ember.
– Mit gondolsz egy jó tetováló művésznek rendelkeznie kell különleges képzelőerővel?
– Sokan gondolják úgy, hogy majd a tetováló kitalálja helyettük, mit szeretnének. Én nem vállalok ilyet, mert nem dönthetem el, hogy más milyen tetoválást hordjon egész életében.
– Mi a legnagyobb nehézség, amivel munkád során találkozol?
– A türelem hiánya.
– Mert a vendégeid nincsenek tisztában azzal, hogy mire vállalkoznak?
– Igen, az emberek egy része nem tudja, mire vállalkozik, de ez változó. Azért százalékot nem tudnék mondani, mennyien tudják, mit jelent tű alá ülni.
– Sokan azt vallják, hogy aki tetoválást csináltat, nem tud leállni, egyre többet és többet akar. Olyan ez, mint a narkó. Te is így látod?
– Szerintem ez úgy van, hogy ha valakinek nem marad rossz élménye az első tetoválásáról, akkor nagy a valószínűsége, hogy követi egy második, harmadik és a többi tetoválás is.
– Ha már a rossz élményekről és a fájdalomról beszélünk, vannak részek, ahol jobban fáj, vagy ez is emberfüggő?
– Ez az alanytól függ. A fájdalom kialakulásának, intenzitásának pedig sok összetevője lehet. Például az, hogy az illető mennyire nyugodt, mennyire pihente ki magát vagy az, hogy éppen milyen életszakaszában van.
– Léteznek olyan tanácsok, amelyekkel tetoválás előtt megnyugtatod a „pácienst”?
– Azt kérem, ne legyen fáradt és tök részeg sem. Enni mindenképpen érdemes előtte.
– Végezetül, ha valaki kedvet kapott a tetoválás kitanulásához, mit tanácsolsz neki?
– Türelmet. Ez nem egy egyik napról a másikra megtanulható szakma. Sok türelem és gyakorlás kell hozzá.
Tóth Brigus