Fogyatékkal élők a négy csillagos szállodában. Beszélgetés Kocsy Bélával

Fogyatékkal élők a négy csillagos szállodában. Beszélgetés Kocsy Bélával

Kocsy Béla, a Panda Szálló tulajdonos-igazgatójaKissé száraz szöveg adta hírül a minap, hogy megnevezték az Európai Vállalkozási Díj döntőjébe jutott 12 vállalkozást. 54 jelölt volt, a döntőbe két magyar is bekerült. Egyikük az a Panda Szálló, amely évek óta aratja csendes sikereit, s ezek immár Európa figyelmét is felkeltették. Ennek az Európai Vállalkozási Díj pályázatnak a nyertesei azok a vállalkozások lehetnek, amelyek társadalmilag is fontos elképzeléseket jól valósítanak meg a gyakorlatban.

Kondor Katalin Nos, a Panda Szálló tulajdonosa évekkel ezelőtt valóban nagy fába vágta a fejszéjét. Négycsillagos hoteljében – a világon egyedülálló módon – fogyatékkal élő emberek dolgoznak. A szálloda tulajdonos-igazgatóját, Kocsy Bélát néhány éve ismerem. Lehetőségeimhez mérten megpróbáltam őt bemutatni a különböző médiumokban, mert nagyon megragadott, amit náluk láttam. Történetük igazán a SikerAdó profiljába illő méltó história.

– Ezzel a vállalkozással önök tényleg egyedül állnak a világban?

– Bár van olyan szálloda, amelyben megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztatnak, de négycsillagos hotel, amely nem alapítványként, hanem gazdasági társaságként működik, olyan tudomásunk szerint nincsen.

Hotel Panda

– Itt tehát kilencvenöt százalékban fogyatékkal élők dolgoznak?

– Igen. Én vagyok az öt százalék, mert mindenki más az emlegetett kategóriába tartozik.

– Egy kirakatszakmában, amilyen a szállodaipar, nem merészség ilyen kockázatot vállalni?

– Sokszor kérdezték már tőlem ezt, de én nem merészségnek tartom, hanem olyan döntésnek, ami többletmunkát jelent számunkra, de ezt örömmel vállaljuk.

– Mi adott lelki indíttatást ehhez a többletvállaláshoz?

– Egy régi barátom, aki most is itt dolgozik. Neki ugyanis egy gyermekkori betegség következtében jóindulatú agydaganata van, ami ahogy növekedett, úgy nyomta a látóidegét, hogy csőlátása alakult ki. Emiatt nem tudott olyan munkakörökben elhelyezkedni, ahol az egészséges emberek. Mi sokszor elkísértük őt különböző szociális foglalkoztatókba, és láttuk, milyen munkákat csináltatnak velük.. Vakokkal és gyengén látókkal például gyöngyöt fűzettek, a gyöngysorokat aztán ott, előttük vágták szét, és kezdhették előröl az egészet. Az ilyen foglalkoztatókba egyébként ötven milliárdot pumpált akkor az állam. A kerekes székes munkavállalóknak is komoly pszichés gondot okozott, ahogy bántak velük, pontosan érzékelték, miként használják ki őket. A legtöbb munkáltató arra játszott, hogy felvegye az értük járó támogatást, aztán eltűnjön.

– Jelentős volt ez a támogatás?

– Száz százalékos bértámogatást kaptak, amit differenciálni kellett az illető egészségkárosodásának a mértékében egy igen bonyolult számítási rendszer alapján. Szép pénzt lehetett így lopni. Már bocsánat, de erre ez a legjobb szó.

– Amikor felvette ezeket az embereket, nem tartott attól, hogy bejön ide egy vendég, s Smert nehezebben boldogul egy-egy fogyatékkal élővel, hiszen az esetleg nehezebben mozog, vagy éppen lassabban gondolkodik, hát azt mondja, elmegyek egy másik szállodába, ott kevesebb a macera. Elég sok ember így gondolkodik.

– Sajnos igen, de vagyunk páran, akik szeretnénk ezt megváltoztatni. Én belőlük merítem az erőt és a hitet ahhoz, hogy a terveinket véghez tudjuk vinni. Hihetetlen milyen nagy igény van bennük arra, hogy minőségi munkát végezzenek, s bebizonyítsák, nem kell őket eldugni.

Hotel Panda szobában

– Kérhetek példákat?

– Az a fiatalember, aki recepciós nálunk, az első találkozás alkalmával olyan félénk volt, hogy ember meg nem mondta volna, hogy képes lesz erre a munkára. A családi viszonyait illetően fontos megjegyezni, mindkét szülőjét elveszítette, agyvérzést kapott, s egyik oldala kissé lebénult. Valamennyire beszélt angolul meg olaszul, de mikor először jött hozzánk, legalább kilencszer kopogott, míg be mert jönni. Ide-oda rakosgatta a kezeit, mindent feldűtött az asztalon, és a saját családom se hitte el, hogy ki tudunk belőle hozni valamit. Érdemes most megnézni őt. Szépen öltözik, kiválóan elbeszélget a vendégekkel, van önbizalma. Mi az elmúlt években csináltunk egy tesztet. Felhívogattuk a szállodák recepcióit, azt vizsgálva, kedves-e az ott dolgozó ember, mennyire tűri a kérdezősködést. Büszkén állíthatom, a mieink sokkal odaadóbbaknak bizonyultak, van bennük egy olyan plusz, ami másokban nincsen. Számomra ez arra bizonyíték, hogy a hátrányuk előnnyé is válik bizonyos helyzetekben.

– Még mindig azt firtatnám, miért döntött úgy, hogy a nyakába vesz egy olyan keresztet, amit mások nem? Hiszen bármely pillanatban előfordulhat, hogy egy ilyen ember nem válik be.

– Mi vallásosak vagyunk. A feleségem is, és a családom is. Én a ferenceseknél nőttem fel, ministráltam is, és nagyon sok szépet kaptam tőlük. Úgy éreztem, valami olyasmivel kell előrukkolnom, amivel nem csupán magamon segítek, hanem másokon is. Ráadásul rengeteget tanultam a fogyatékkal élőktől az idők folyamán. Hiszen a mi oktatásunkból kimaradt, hogy milyen módon kell velük beszélgetni, mi az, amire velük kapcsolatban oda kell figyelni.

– Mindenkinek az oktatásából kimaradt.

– Ezért mi ezen is szeretnénk változtatni. Oktatásokat tartunk például leendő szállodaigazgatóknak, abban reménykedve, hogy majd ők is alkalmaznak megváltozott munkaképességű embereket. Egyébként a külföldiek is erőteljesen érdeklődnek.

– Ez a pasaréti szálloda a maga harminc szobájával kicsinek számít. S ezt azért mondom, mert sajnos önök nem tudnak túl sok embert foglalkoztatni.

– Ez bizony így van.  A magyarországi nagy, háromszáz szobás szállodákban például mindössze két-három szoba van, ami megfelel a mozgássérültek számára, ráadásul az egy külön tortúra, amíg odáig eljutnak.

– Én persze nem egészen erre gondoltam, de ha már itt tartunk, elmondom, hogy önök nem csak csökkent munkaképességűeket foglalkoztatnak, hanem ilyen embereket szállóvendégként is tudnak fogadni.

– Amikor átalakítottuk a szállodát, nagyon sokat segítettek hasznos tanácsaikkal a munkavállalóink. Még a szaunánkba is be lehet menni kerekesszékkel. Az akadálymentesítést egyébként saját erőből oldottuk meg.

– Biztosan gazdag emberek önök.

– Nem vagyunk gazdagok. A szállodánk hitelből épült, mi pedig abból élünk, amit megkeresünk. Nem szoktunk büszkélkedni azzal, hogy nálunk fogyatékkal élők dolgoznak. Következésképpen nagyon sokan nem is vesznek észre semmit ezeken az embereken.

– Pedig a szobaasszonyai és a szakács süketnémák, van felszolgálójuk, aki skizofréniával küzdött, van, aki liliputi, s ő el is mondta, hogy szinte szellemi fogyatékosként kezelik őket bizonyos helyeken, holott a szellemi képességeikkel semmi baj nincs.

– Gyengén látók is dolgoznak nálunk. A monitorainkat átalakítottuk, hogy nagyobb betűkkel tudjanak dolgozni. A süketnémák kedvéért a jelnyelvet is igyekszünk elsajátítani. A pszichés és mentális gondokkal küszködő embereinknél a leglátványosabb a javulás. Orvosi papírok bizonyítják, hogy a munkaterápia mennyire használ nekik.

– Az igaz, hogy az orvosaikkal is tartják a kapcsolatot?

– Igaz. Megkérdezzük a kezelőorvosukat, egyetért-e azzal a munkával, amit felajánlunk a betegének. Hasznos tanácsokat is kapunk tőlük. Az egyik felvételre jelentkező fiatalembert például a konyhán akartuk foglalkoztatni, ám a kezelőorvosa jelezte, nem valószínű, hogy bírná a bezártságot, inkább valami olyan feladattal bízzuk meg, ahol több emberrel tud találkozni. Megfogadtuk a tanácsot.

– Még csak pár perce beszélgetünk, de már mindenki számára kiderülhetett, mennyi megfontolással jár ez a munka, s ezt legtöbben felesleges bonyodalomként könyvelnék el. Továbbra is azt állítja, a neveltetése miatt vállalta mindezt?

– Igen, de vállalkozóként sem járok rosszul Ismert, hogy a szállodaiparban milyen nagy a fluktuáció. Nálunk szinte nincs. Évek múltán is ugyanazokkal az arcokkal találkozhat a vendég.

Kocsyék

fotó: Fényes Gábor

– Ha tanácsot adna egy szállodatulajdonos kollegájának, aki fogyatékkal élőkkel szeretne dolgozni, mit tanácsolna neki, mi az, amire leginkább kell ügyelni az ilyen embereknél?

– Önbizalmat kell nekik adni, az a legfontosabb. Először ugyanis nem hiszik el, hogy meg tudják csinálni azt a bizonyos munkát. Nagyon fontos nekik a munkatársi összetartás is, mert az erősíti az egyént. Még a munka után is gyakran mennek együtt ide-oda.

– Látja, amit most elmondott, az egészséges embereknél is fontos lenne, mert van rá elég bizonyíték, hogy önbizalomra, szeretetre, összetartásra vágyunk. De mondja, hogyan tud egy szállodaigazgató önbizalmat csepegtetni az embereibe?

– Sokat vagyok velük. Megmutatom, mit, hogyan kell csinálni, beszállok a felnőttoktatásba, én vagyok például az angol tanáruk. És sokat dicsérek. Ha valamit együtt érünk el, az együtt is ünnepeljük meg.

Sokan rémségeket beszélnek a szabályzókról, a fogyatékkal élők foglalkoztatását illetően. Ez súlyos gazdasági kérdés, hiszen kevesen dolgoztatnak humanitárius szempontok alapján. Most elégedettek önök a gazdasági környezettel?

– Egyelőre nincs mivel elégedettnek lennünk, mert jelenleg mindenki az új támogatási rendszer kidolgozására vár. Emiatt sok minden áll, mi pedig várakozó állásponton vagyunk.

– Úgy tudom, családi tulajdonban van ez a szálloda. A felesége ügyvéd. Ő viszi a jogi ügyeket?

– Nagyon sokat segít nekem, és az alkalmazottakat is igyekszik eligazítani a jogi ügyeikben. Volt már olyan eset, amikor egyik dolgozónk a lakásmaffia karmai közé került, és a feleségem segítségével sikerült érvényteleníteni a rossz szerződést.

Ezek szerint a dolgozóik elmondják önöknek a magánügyeiket is?

– Megtisztelnek vele. Ez egy ilyen munkahely. Egy nagycsaládhoz tudnám hasonlítani magunkat.

Valahol azt olvastam, hogy Magyarországon csaknem hétszázezer csökkent munkaképességű ember van, s ebből mindössze ötvenezer végez érdemi munkát.

– Nem tudok pontos adattal szolgálni, valószínű mostanában újra felmérik a helyzetet az illetékesek. Azt viszont tudom, hogy sokkal többet lehetne foglalkoztatni, csakhogy ennek érdekében a nagy cégek mentalitásán kellene változtatni. Eddig ugyanis az volt a gyakorlat, hogy a cégek többsége inkább befizette az úgynevezett rehabilitációs hozzájárulást, mint hogy felvegyen egy megváltozott munkaképességű embert. Holott szerintem lehet egy vállalkozás egyszerre nyereséges és társadalomtudatos is. Én ebben hiszek, és a mi szállodánk bizonyítékot is szolgáltat erre.

– Visszatérve az Európai Vállalkozási Díjra, mit jelent ez önöknek?

– Elismerést. Ezzel ugyanis pénz nem jár. És azt is reméljük, hogy a kapcsolatrendszerünk is bővül azáltal, hogy híre megy ennek a sikernek.

Kondor Katalin

Kapcsolódó cikkek