Schlovicskó KatalinÉrdekes körülmények között találkoztunk Katival. Volt egyszer egy Allegro című művészeti magazin a tévében valamikor az őskorban, amit én vezettem. Nem vagyok az az elégedetlen típus, de valahogy sehogy sem sikerültem a képernyőn. Az operatőr jól dolgozott, a világítás is rendben volt, és mégsem. Aztán rájöttem.

 Már a sírógörcs határán álltam, amikor végre bemutatták Magyarország egyik legjobb, magyar bajnok sminkmesterét. Így kezdődött a barátságunk. 

–          Nekem, azt mondták, Te vagy a legjobb, ezért hívtunk be. Jó ajánlóleveled volt. Mélykúti Ilona, Friderikusz Sándor… Bevallom,  mégis averzióim voltak veled kapcsolatban, mert nagyon sok sminkeltek előtted és tényleg senki sem találta el az arcomat. Nem tudom miért, biztos elég bonyolult, mert szögletes kicsit. Neked viszont azonnal sikerült. Te ösztönösen érzed, hogy kell egy arcot kifesteni?

–          Mondhatjuk, hogy ösztönös is, meg mondhatjuk még azt is, hogy azért elég sok gyakorlat, meg tapasztalat van mögöttem, tehát már nem jelent problémát semelyik arc, mert rögtön látom, hogy mik az apróbb hibák, amit apró trükkökkel el lehet rögtön tüntetni. Tehát kinek van közelülő szeme, távolülő, kicsi szája, nagy szája, hosszú , vékony arca, de ez inkább tapasztalat, meg a sok év.

–          Egyébként van klasszikus szépség, amit egy sminkes szép arcnak lát vagy tökéletesnek? Mert most itt felsoroltál egy pár „hibát”, de hát ha valakinek mondjuk hosszúkás arca van, az nem feltétlenül hibás és nem feltétlenül ronda.

–          Nem, nem, az egyáltalán nem az. Nézd, én rengeteg arcot látok szépnek. Nagyon sok szép arc van. Itt Magyarországon meg különösen sok szép nő van, csak nagyon sok nő nem tudja magát sminkelni, meg nem sminkeli magát. Sokszor nekem pont az tetszik, amelyik egyáltalán nem hibátlan. Nagyon szeretem a szeplős arcokat, nagyon szeretem az aszimmetrikus arcokat. A szépség nagyon sok mindenre rámondható. Azért kell hozzá a külső, meg a belső is szerintem és ez úgy látszik is az emberen, hogy milyen. Ez látszik a külsején is, mert átsugárzik a lénye.

–          Volt már olyan veled, hogy mondjuk ránéztél egy nőre, tetszett neked, azt mondtad magadnak, hogy szép, el is képzeltél neki valamit, de amikor megszólalt, rájöttél, hogy neki nem ez a smink kell, hanem valami egészen más?

–          Sokszor előfordul, hogy nincs szinkronban az ember külseje, meg a belseje. De a legtöbb esetben, ha az ember saját magával tisztában van, ismeri önmagát, akkor általában a külsőn is tükröződik, mert visszaadja a belsőt, de vannak persze extrém esetek, amikor ez nem így van. Volt olyan, hogy mást gondoltam a sminkelés elején és három perccel később már egészen más sminken gondolkodtam, de ezért kell az emberismeret. Ha régóta dolgozik az ember a szakmában, az segít abban, hogy az empátia, meg a megérzés is kialakuljon.

–          És mit csinálsz akkor, ha valaki kikapja a kezedből az ecsetet és azt mondja, hogy ő jobban tudja?

–          Akkor ilyenkor higgadt maradok (nevet) és megpróbálok finoman, de nagyon erőteljesen utalni arra, hogy kinek mi a szakterülete. Ha annyira okosnak érzi magát, akkor meg felajánlom neki, hogy sminkelje ki magát, akkor én itt felesleges vagyok. 

–          De a viccet félretéve, megütött, amikor azt mondtad, sok szép nő Magyarországon, csak ez nem látszik, mert vagy rosszul festjük ki magukat vagy egyáltalán nem. Szerinted miért nem sminkelik magukat a magyar nők?  

–          Szerintem egyrészt azért, mert nincs idejük, mindig rohan mindenki valahová, másrészt meg nagyon sokan úgy vannak vele, hogy nem tudják, mit csináljanak és inkább bele se kezdenek. Mondjuk azért most ez átalakulóban van, mert hála Istennek az elmúlt tíz évben annyira ömlik a médiából a trend, meg a smink mindenhonnan, hogy most már olyanokat is érdekel, akiket korábban nem érdekelt. Ők már legalább kérnek tanácsokat vagy eljönnek egy-egy alkalomra, hogy nézzük meg, mégis milyenek lennének.

–          Hogyha már itt tartunk, a médiában számtalan olyan példa van, ami mondjuk nem feltétlenül előre mutató, mármint kereskedelmi tévés műsorokra, meg emberi példákra gondolok. De a sminkben van olyan, amire azt mondtad, amikor megláttad, hogy na ezt nem kellett volna, mert ha valaki elkezdi így magát sminkelni, akkor abból botrány lesz?

–          Sok olyan irányzat van, amivel nem értek egyet, de a trendeket nem én alakítom, ezeket el kell fogadni, meg azonosulni kell vele adott korosztályoknak, de azért azt nem nagyon szeretem, amikor egy tinédzser, 13-14 évesen, az EMO – korszakát úgy akarja kifejezni, hogy iszonyatosan erősen feketére kifesti magát és kábé huszonöt évesnek néz ki. Ezzel nem értek egyet. Ha ilyen kéréssel jön hozzám valaki, akkor megpróbálom elmondani az érveimet, ha nem meggyőzhető és olyan az alkalom, akkor tudunk kompromisszumot kötni.

–          Láttam a sminkjeidet fotókon, embereken, meg magamon is és mindig volt egy olyan érzésem, hogy te egy klasszikus sminkes van, tehát a klasszikus vonalakat szereted, jól látom?

–          Ha egy olyan felkérés van, hogy mondjuk egy tévéfelvétel vagy egy hétköznapi hölgyet kell megszépíteni, akkor valóban szeretem a klasszikus megoldásokat, de a másik énem, ami valószínűleg abból fakad, hogy anno festő akartam lenni, az viszont imád alkotni és imád festeni. Ezért van az, hogyha megnézed, a könyvemben is látszik, hogy imádom a maszkokat, imádom az ilyen Velencei-karnevál jellegű elborult sminkeket is. A klasszikus vonalammal együtt ez is jellemző rám, hogy nagyon sok extrém sminket csinálok, úgyhogy elszállni is szeretek, ha van rá lehetőség. De nem a mindennapokban.

–          Az ember úgy képzeli, hogy ha sztárokat kell sminkelni, az nem lehet könnyű, mert biztosan nagyon hisztisek. Friderikusz Sándort például könnyen lehetett sminkelni vagy ki kellett a kezéből tépni az ecsetet és lefogni, hogy nyugodjon meg, mert tudod mit csinálsz?

–          Lefogni nem kellett, meg ilyen problémák nem voltak. Inkább az elvárásokat kell hamar megtanulni, az igényeket és maximálisan teljesíteni kell nekik azt, amit az embertől elvárnak. Ő például olyan szempontból nem problémás, hogy hagyja az embert dolgozni és nem bírálja felül mások szakmáját, de persze vannak rigolyái mindenkinek, neki is. De ha ezt gyorsan megtanulja valaki, könnyű vele dolgozni. Van olyan színésznő, akivel azért már nehezebb a helyzet.

–          Emlékszel olyan esetre, ami úgy megmaradt benned, hogy na most neki balról-jobbra kell húzni a jobb szemét és nem tudom, mondjuk függőlegesen a balt?

–          Inkább vonalvezetésekben vannak jellemző momentumok, ezekre emlékszem. Azt tudom, hogy kinek érdemes alul és felül kihúzni a szemét, kinek érdemes kerekíteni, kinek nyújtni a szemét. Ezek maradtak meg bennem, hogy kinek, mi áll jól szerintem és ki mivel tudott jobban kinézni úgy, hogy nekem tetszett. (Egy röpke pillanatra átvillant az agyamon, hogy még szerencse, hogy jó ízlése van. Mert ugye ki tudja, hogy nézne ki az ember egy ilyen szemnyújtás után.)

Azok a sztárok jutnak eszembe, akikkel nagyon jó együtt dolgozni. Nagyon szerettem például Erős Antóniát, ő nagyon szép szerintem. Nagyon látványosan ki lehet sminkelni Liptai Klaudiát is, Várkonyi Andreát és Szulák Andreát is nagyon jó sminkelni. Ők azok a sztárok, akik, mivel már régóta a szakmában vannak, maximálisan tudják, hogy mi áll jól nekik és így aztán azt is, hogy mit szeretnének. Velük egyszerre könnyű és egyszerre nehéz is együtt dolgozni, mert konkrét elképzelésük van.

–          Hogy kerültél bele ebbe a világba, a sztárvilágba?

–          Úgy, hogy már tizennégy éve dolgozom az egyik világmárka kozmetikai cégnél vezető sminkesként. Akkoriban, amikor én náluk kezdtem, még nagyon sok adást szponzorált a cég, amibe tévéműsorok, meg újságok, meg forgatások is beletartoztak, úgyhogy rendszeresen megfordultam ilyen helyeken. Így egyik pillanatról a másikra adott volt, hogyha az ember már a tévében dolgozik, egy pillanat volt megismerni mindenkit és velük dolgozni.

–          A nagy sminkesek közé is ilyen könnyű bekerülni?

–          A sminkesek közé bekerülni nem nehéz, de megmaradni és jónak lenni, az nehéz. Az folyamatos bizonyítás, képzés, folyamatos gyakorlás, tehát ez egy örök folyamat. De ha az ember nagyon szereti, amit csinál és tényleg szívből teszi, akkor szerintem oda lehet kerülni és ott is lehet maradni.

–          Na most jött el az ideje, amikor színt kell vallanod nekem. Mondd, hogy csinálod, mi a titok?

–          A fő titok az alázat a szakmai és az emberek iránt egyaránt, a türelem, az elszántság és az, hogy nagyon kell szeretni azt, amit az ember csinál. Minden szakma, nem csak ez, minden szakma rengeteg áldozattal, idővel, energiával és pénzzel jár, úgyhogy ezeket ebbe is folyamatosan be kell fektetni újra és újra. De ha eldöntöd magadban és nagyon szereted, akkor menni fog. Ennyi a titok.

–          Mindenkinek van az életében olyan pillanat, amikor meg kell küzdenie másokkal.

–          Volt ilyen, persze, nekem is több ilyen időszakom volt. Amikor a sminkelést elkezdtem, először a szüleimmel kellett megküzdenem, akik ezzel egyáltalán nem értettek egyet. Nem látták benne az értelmet, meg azt, hogy ebből majd meg lehet élni. Akkor ők ezt csak egy siker szakmának gondolták és nem látták, hogy ebből hosszútávon lehet boldogulni. Később már a versenytársakkal kellett megküzdeni, a konkurenciával pedig folyamatosan, de ebbe lassan beletanul az ember és megszokja.       

–          Szerinted sikeresek a magyarok?

–          Ha arra gondolok, hogy nagyon sok szegény ember van, akkor azt mondom, hogy nem. Ha más irányból nézem, hogy mennyi számomra elismert és becsült, sikeres embert ismerek, akkor meg azt mondom, hogy igen. Úgyhogy erre most bizonytalanul, de azt mondom, hogy sikeresek a magyarok. Nagyon sok tehetséges ember van és ha valaki a tehetsége mellé eszet is, meg lehetőséget is kap, akkor sikeres lesz. Csak sokan nem kapják meg a lehetőséget vagy nem olyan helyen, nem olyan körülmények között élnek, hogy el tudjanak indulni. Persze, ha valaki jól csinál valamit, azt hiszem, kap egy olyan támogatást „odafentről”, meg más irányból is, hogy mégis csak sikeressé tud válni.

–          Te hiszel abban, hogy valamire, történetesen jó sminkesnek születni kell?

–          Nem. Nem kell születni rá. Nekem is nagyon sok tanítványom van és soha sem mondok nekik ilyet. Ha valaki kitartó, hisz benne, megvan benne az alázat és a gyakorlat és az elkötelezettség …

–          meg a tehetség

–          … a tehetség a legkevesebb. A mesterem, akire nagyon büszke vagyok és akitől az egész szakmát tanultam, Ágoston Melinda, ő Európa-bajnok sminkes, de mindig elmondja, hogy egy virágot nem tud lerajzolni, annyira nincs kézügyessége, de olyan gyönyörű sminkel, hogy valami csoda.

–          Szerény ember.

–          Jó, van benne szerénység, de ő sosem festett. Neki a rajzolás sohasem volt hobbi, mint nekem. Nem mondom, hogy ezzel nekem könnyebb, de én gyerekkorom óta rajzolok, mert nekem ez volt az indíttatásom, tehát nálam valószínűleg a sikerben benne van a kézügyesség is. Ha mást nem, akkor ezt örököltem. De van olyan smink tanítványom, aki annyira elszánt és látom rajta, hogy annyira akarja, hogy hatalmas léptekben tud fejlődni.

–          Kitől örökölted ezt a kézügyességet, csak nem a mamától?

–          Festő nincs a családban, de a nagyapám is, meg a nővérem is gyönyörűen fest és apukámnak is nagyon jó kézügyessége van. A nagyapám, aki már 90 éves, a mai napig fest, olajfestményei vannak. A nővérem borzasztó ügyesen térhatású, Vasarely-szerű festményeket fest temperával, én pedig arcokat tinédzser korom óta. Nagy kedvencem Boris Valleio. Az ő hatására kezdtem el először az ő képeit másolni, majd abból sikerült a saját stílusomat kialakítani.

 

Boris Valleio festménye

–          Ilyenkor sminkesként is beszállsz a festésbe? Úgy értem, hogy megfested magát az arcot és akkor bekattan a sminkes éned és elkezded kisminkelni az arcot, amit lerajzoltál?

–          Igen-igen. Ez nagyon érdekes, de tényleg összekapcsolódik. Bár nagyon kevés időm van festeni, de amikor van, nagyon szeretem előbb megfesteni az arcot és utána kisminkelni. A kettő így keveredik. De ez az extrém-sminkeknél is megmutatkozik. Szeretek például testfestésnél vagy egy fantáziasminknél úgy tekinteni az arcra, mintha egy vászon lenne és csak alkotni rajta.

–          És ebből lesznek a csodák, amiket láthatunk.

–          Hát ha nem is csodák lesznek belőle, de a hétköznapi életben nagyon szeretem látni az elégedettséget a vendégeimen. Ha meg a művészi részét nézem, akkor meghökkenteni, elgondolkodtatni és elvarázsolni a nézőimet. A könyveimben is mindig az a célom, hogy olyat csináljak, amit még soha senki sem csinált és mindig az újszerűsége, meg a különlegessége vonz a munkának, nem az, amit már láttam újságokban. Azok is szépek, gyönyörű munkákat látok és mindig elgondolkodom, hogy de jó, hogy kitalálta valaki és vajon hogyan találta ki, de akkor nem azon jár az eszem, hogy azt megvalósítsam, hanem azon, hogy mi az, amit még nem talált ki senki.

–          Ez a tehetség.

–          Inkább csak kreativitás szerintem.

–          A legújabb kötet folytatja a schlovicskókatis hagyományokat vagy önmagadhoz képest is sok újdonság van benne?       

–          Az első könyv 2006-os és az első tíz évemet gyűjtöttem össze benne, ez a könyv ez most merőben más. Tematikus. Kifejezetten menyasszonyoknak szóló smink stílus könyv. Régi vágyam volt ez. 2000-2004 között Szombathelyre jártam a Berzsenyi Dániel Főiskolára, ahol protokoll és rendezvényszervező szakon végeztem, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy volt egy olyan tantárgyam, hogy szeretet művészete és empátia. Ezen a tantárgyon belül írtam a szakdolgozatomat a menyasszonyok lelki világáról szociológiai és pszichológiai szempontból. És már akkor kezdett bennem megfogalmazódni, hogy egyszer még szólok hozzájuk. Most értem meg rá.

Tizenhat éve sminkelek. Minden nyaram arról szól, hogy nem nyaralok, hanem minden hétvégén esküvőkön dolgozom. Sokszor azt tapasztalom, hogy a menyasszonyok azon kívül, hogy nagyon szépek és nem sminkelik magukat, elképzelésük sincs arról, mi áll jól nekik. Ez amolyan útmutatás arról, hányféleképpen lehet kisminkelni egy menyasszonyt. Sokan ugyanis azt gondolják, hogy egyfajta esküvői konty, meg egyfajta esküvői smink van és gyakorlatilag ez egy sztenderd dolog. Ebben a könyvben azt szeretném megmutatni, hogy hányféle karakter, hányféle stílus van. Persze nem az összest, de legalább tizennégyfélét be tudok mutatni a könyvben. Egyébként már készül a következő is, amit 2008 óta fotózom a barátaimon. Ez egy maszkolásos, kicsit elvontabb, művészi történetekből álló könyv lesz. Ebben a szépség és a szörnyeteg közti különbséget szeretném bemutatni.  

–          Tévés korunkban, az egyik kollégám pályázott egy kisfilm-versenyre. Nem nyerte meg, de most nem is ez a lényeg, mert te abban is mindenkit megnyertél. Még emlékszem, amint azt mondtad, hogy megcsinálod a baleseti sebet szegény lánynak, de ne engedjük BKV-zni, mert mindenki mentőért fog kiáltani. Persze, nem hittük el. A forgatás pillanatában értem a helyszínre. Mondanom sem kell, akkor már húszan álltak a lány körül, hogy mentőt hívjanak, olyan rettenetesen nézett ki, pedig a stáb csak egy pillanatra fordult el, mert kávészünetet tartott. Na ezt hogy csináltad?   

–          Ezek megint összefüggő dolgok. A technikai részét megtanultam, mert jártam egy maszkmesterhez, levizsgáztam. Az, hogy ez később, hogy alakul ki, azt nem tudom, de élvezem nagyon. Ricsi határozottan megmondta, mit akar látni. Gondolkoztam rajta és egyszer csak összeállt a kép, már csak testet kellett öltenie.

–          Csak!?

–          Annyiban mondom, hogy csak, mert az anyagokat meg lehet hozzá venni és ha az ember tudja, hogy mit hogyan használjon, akkor onnantól kezdve már tényleg úgymond csak meg kell teremteni a képet. Nagyon jó szépet tenni, nagyon jó valakit megszépíteni, de nekem nagyon-nagy élmény valakit elrondítani, például hullává varázsolni. Ez a sminkelésen belül a hobbi része nekem.   

–          Tehát, amikor valaki hullává szeretné magát átváltoztatni, azt is boldogan elvállalod.

–          Hogyne. Csak előbb megkérdezem, hogy milyen hulla akar lenni, vízi hulla (nevet) vagy egy égett hulla vagy olyan, akit lelőttek és fejlövése van. Ez már önmagában rengeteg kérdést rejt, ami ismét sok-sok kihívást.