Igaz Klaudia a Zala megyei Állatvédelmi Járőrszolgálat vezetője egy őrangyal, aki a bajba jutott állatokon segít.

– Az amerikai műsor stábja ha kell, azonnal riadóztatja a rendőrséget és rohammentősként száguld az állatkával a kedvenc állatorvosához. Ez így megy Önöknél is, napi kapcsolatban állnak a rendőrséggel és az állatorvossal?

– Erről inkább csak álmodozunk… Azonban, gyakorlatban ha bejelentést kapunk nem megfelelően tartott állatról esetleg állatkínzásról, mi is azonnal tudunk intézkedni a megfelelő fórumon. Elmondhatom,hogy három év és jó pár végigküszködött eset után megtanultuk milyen esetben mit célszerű tenni, melyik úton kell elindulni. 

– Ha már a tévés műsort emlegettem, azokat a járőröket számtalanszor hívják például kerítésre „felakadt” vagy valahová beszorult állatkához, amelyet, ha mondhatom egyáltalán így, a kisállat saját hibájának is lehet tekinteni. Legalábbis ilyenek esetekben megállapítható, hogy nem az ember okozta a bajt. Úgy vettem észre, hogy Amerikában több ilyen eset van, mint a rossz állattartásból eredő. Önöknek is inkább ilyen „balesetekkel” kell megbirkóznia vagy nálunk több az emberi mulasztás?

– Ilyen jellegű bejelentésünk csak egy volt idáig, amikor egy macska ragadt egy épület tetején. De ennek is szerencsés kimenetele lett a tűzoltóknak köszönhetően. Azt gondolom, nálunk is több ilyen és hasonló eset van biztosan, csak sajnos az emberek elmennek szó nélkül mellette… Véleményem szerint itthon is, és az említett amerikai példában is sokkal több az emberi mulasztás és tudatos cselekvésből adódó eset, – sajnos!   

– Mikor és miért vágtak bele ebbe a nemes cselekedetbe, történetesen abba, hogy megalapítják a járőrszolgálatot és kikből áll a csapat?

– Menhelyünkre szinte heti rendszerességgel érkeztek bejelentések szomorú sorsú állatokról, állatkínzásról. Természetesen minden esetet kivizsgáltunk, de egyre világosabb lett számunkra,hogy szervezettebb formába kell ezt tennünk. Ennek idestova harmadik éve, és ma már nyugodt szívvel elmondhatom, hogy a nehezén túlvagyunk. Kidolgozott rendszer szerint működünk, tudnak rólunk az emberek, keresnek minket ha valami rendelleneset látnak, most már „csak” életben kell tartanunk, amit felépítettünk…

– Emlékszik az első bevetésre? Sikerült megoldani?

– Az első komolyabb eseményünk egy rettentően sovány kutyusról szól, aki egy rövid lánc végén vegetált. Szerencsére a gazda belement, hogy önként lemondjon róla írásban, így megúszta a rá váró eljárást. A kutyus, – sajnos a nevére már nem emlékszem – egy kedves idős nénihez került, aki sok kedves és megható történetet mesélt róla…Remélem még sokáig élnek egészségben és szeretetben…

– Mennyi bejelentésük van naponta? 

– Változó. Van, hogy hetente kettő-három, van, hogy egy napra jut ennyi. 

– Rettenetes rémtörténetekről írnak az újságok időnként, ami az embert még hallomásból is nagyon megviseli. Állatkínzókról és egyebekről. Ki lehet azt szűrni valahogy, hogy az ilyen emberek megkapják a méltó büntetésüket? Szóltak-e már például rendőrnek azért, mert valakiről bebizonyosodott, hogy részt vett állatkínzásban?

– Minden komolyabb esetnél hivatalos eljárást indítunk az illetékes Jegyzőnél vagy a rendőrségen. Ez az eset súlyosságától függ. Sajnos sok jegyzőnek nekünk kell felhívni a figyelmét a hatáskörükre vagy az éppen aktuális törvényre, jogszabályokra. A rendőrséggel kapcsolatban nagyon pozitív tapasztalataink vannak. A hozzáállásukkal nincs probléma, inkább azzal a törvényi háttérrel, miszerint ők csak akkor intézkedhetnek ha közvetlen életveszély áll fenn. Ezt pedig megvárni őrültség, hiszen egy csont sovány kutya aki eddig sem kapott nagyon enni és valószínűleg ez után sem fog, de még nem haldoklik, előbb-utóbb ebbe a helyzetbe fog kerülni, ekkor pedig már elég nehéz és költséges megmenteni az életét.

– Sajnos több felnőttet is ismerek, aki még büszke is arra, hogy gyerekkorában állatoknak ártott. Sokan ennek nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget, mert gyerekcsínyként kezelik, pedig ebből később nagyobb pszichikai, lelki problémák és más bűncselekmények is lehetnek. Mit tudnak tenni akkor, amikor ilyen „gyerekcsínyt” tapasztalnak?

– Nagyon sajnálom, ha valaki ezzel dicsekszik. Értetlenül állok egyes internetes fórumok előtt, ahová ilyen jellegű képeket tesznek fel. Ez azt hiszem alapvető intelligencia és talán neveltetés, empátia készség kérdése. Megértjük – e azt, hogy minden állat életét tisztelni kell, hiszen nekik is csak egy van belőle.

– A régi falusi kultúrában a kutyáról úgy tartották, hogy az láncra verve jó. Ha mondhatom így, nem vették „emberszámba”, de a macskákat sem. Gyökeresen másképp viszonyultak az állatokhoz, mint a városi kisállattartó kultúrában, ahol ugye családtagként szeretgetik a szerencsés kiválasztottat. Megváltozott már a „falusi” világ?

– Én inkább úgy gondolom, a régi falusi életben a kutyának megvolt a szerepe. Házat őrzött, nyájat terelt, vagy éppen csak hű társa volt gazdájának. Személyes kedves történetem nagypapámé, aki elé minden munkanap elment kutyája és együtt mentek haza. De említhetném apukámét is, akit szintén a család házőrzője tanított meg menni. Ma sajnos pont a falvakban van a legtöbb negatív példa. A kutya „funkciója” átalakul. Már csak jelző szerepe van, – kvázi riasztóként, hogy jelezze, ha valaki bejött a kapun –  a sokszor sajnos nagyon rövid lánc végén. Természetesen nem szeretnék általánosítani, falvakban is vannak nagyon tisztességes gazdák és városokban is az ellentettjük.

– Kicsit aggódva figyelek minden ilyen kezdeményezést, amikor eszembe jut, hogy mindenhez pénz kell. Amerikában az önökéhez hasonló szervezetek ebben nem szenvednek hiányt. Önök miből élnek, hogy oldják meg, hogy a szükséges felszerelést és a napi benzint pénzt kifizessék, vannak támogatóik?

– Az Állatvédelmi Járőrszolgálat Zala megyében a HEROSZ égisze alatt működik, mivel jómagam az egyesület elnökhelyettese vagyok. De társam, Abai Erika a menhelyet fenntartó másik egyesület (Bogáncs) egyik vezetője is oroszlánrészt vállal a feladatból, így tulajdonképpen a két egyesület segítségével tevékenykedünk. Sajnos erre elkülöníteni pénzt nem tudunk, így csak a nagyon szükséges műtéteket, ivartalanításokat tudjuk fedezni, – azt is korlátozva, – a többit saját pénzből illetve családi segítséggel oldjuk meg. Ha valaki külön a Járőrszolgálat tevékenységét szeretné támogatni, annak lehetősége van a BOGÁNCS Zalaegerszegi Állatvédő Egyesület bankszámlájára adományt utalni. (Zalavölgye Takarékszövetkezet 75500258-10824205) ; a közlemény rovatban tüntessék fel, hogy „kommandó”) Támogatni lehet minket még tárgyi eszközökkel is. Ha van valakinek már nem használt kutyaháza, nyakörve, lánca, póráza, mi nagyon megköszönjük. Eledelt is lehet felajánlani, sajnos nagyon sok szegény családhoz megyünk ahol ez mindig jól jön.

– Hogyan lehet önöket hívni, ha baj van? Lehet-e önökhöz csatlakozni?

– Természetesen várjuk mindazok jelentkezését akik nem hirtelen fellángolásból szeretnének csatlakozni hozzánk. Minden ezzel és velünk kapcsolatos információt megtalálnak a www.allatkommando.com weblapon.