Pástok királynője. Interjú Krajnyák Zsuzsanna paralimpikonnal

Pástok királynője. Interjú Krajnyák Zsuzsanna paralimpikonnal

Krajnyák ZsuzsannaKrajnyák ZsuzsannaMég ő maga sem tudja, pontosan hány érmet szerzett Magyarországnak. Az edzőre néz. A félszáz biztosan megvan. A legutóbbi világkupán az utolsó, a mindent eldöntő asszót ő vívta. Aranyérmes, tehetséges és mosolyog. A Sikeradó pástján Krajnyák Zsuzsanna.

– Mióta vívsz együtt a mostani bajnok csapattal, Juhász Veronikával, Dani Gyöngyivel és Pálfi Judittal?

– Mondhatjuk, hogy azért a csapat nagyon nem változott. Én 1998-ban kezdtem vívni és akkor már végül is itt volt Juhász Veronikán kívül mindenki.

– Nagyon érdekel a sikered a titka. Kitartás és szorgalom biztos kell hozzá, de van benne valami plusz is?

Nagyon jó családi háttérrel rendelkezem, ami nagyon-nagyon sokat segít, rengeteg erőt ad, és van egy szuper edzőm, Feczer Viktor, akit már te is megismerhettél. Nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Ő a siker egyik titka. Az, hogy ő nagyon jól ismer, tud kezelni és természetesen én is őt. A páston, amikor ő mondja, hogy mit csináljak vagy mit ne csináljak, azt betartom 100 %-san. Ez látszik is a vívásomon is, fegyelmezett vagyok. Viktor engedékenyebb is tud lenni, viszont ha versenyekről van szó és bekiabál nekem valamit, akkor azt úgy kell csinálni.

Kerekes szék

Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba legelőször a vívással?

Mindig nagyon közel álltam a sporthoz. Hat éves koromban kezdem el úszni, amit sportszerűen, versenyszerűen is folytattam. Aztán a jelenlegi csapattársam Dani Gyöngyit lehívta Jurák Andi, aki az én a legjobb barátnőm, így kerültem először a pástra. Előtte semmilyen kapcsolatom nem volt a vívással. Nagyon megtetszett. Nem volt könnyű a váltás. Víz után a szárazföldön, meg egy szúró fegyver és az, teljesen más az egész, viszont egyéni sportról beszélünk. Az ember ebben saját magára tud támaszkodni, illetve tudom, hogy én mire vagyok képes. Ezt szeretem.

– Ezek szerint egyéniben szeretsz versenyezni?

– Én jobban szeretem az egyénit. Nagyon sokat számít nekem, de természetesen csapatban is nagyon odateszem magam.

– Ha nem sportoló lettél volna, mi mást tudnál magadnak elképzelni?

– Marad az úszás.

– Az is sport, de megértem. Hány érmet tudhatsz eddig magadénak amióta versenyszerűen vívsz? Én alig tudtam megszámolni.

Krajnyák Zsuzsanna

– Azért megszámlálható, de még sosem számoltam. (Zsuzsa elneveti magát, majd a velünk lévő edzőjétől kér segítséget). Összesen 40-50 biztos van, de lehet, hogy több is.

– Idővel tanítanád is ezt a sportot?

Nem igazán gondolkodtam még el ezen. Jobban szeretem űzni. Bár foglalkozom gyerekekkel és ez a hivatás is megtetszett nekem. Később lehet, hogy pedagógusként folytatom és nem edzőként, de aztán bármi lehet.

– Itthon milyen egy paralimpikon helyzete? Ezt úgy értem, hogy azért mert aranyérmes olimpikon vagy máshogy viselkednek veled, segítőkészebbek a közértben?

Nem ismernek még annyira minket, de nekem nincs is ezzel problémám, sőt talán jobb is így. Úgy látom, hogy azért Magyarországon is egyre jobban fejlődik ez a dolog. Itthon inkább az elfogadásra került a hangsúly, hogy esetleg így is lehet élni, így is lehet sportolni. Szerintem ezzel kéne kezdeni.

Krajnyák Zsuzsanna és két versenytársa

– Mit tanácsolsz azoknak a fiataloknak, akik szintén a sporttal szeretnének foglalkozni?

Én azt gondolom, bárki, aki a sport iránt valamilyen szeretet is érez, menjen le akár uszodába, akár vívóterembe, de mehet kosárlabdázni is. Ma már Magyarországon is rengeteg olyan sportág van, ami paraolimpiai szám. Sok edző van, nagyon sok lehetőség, igaz, főleg Budapesten, de azért hallom, hogy már a nagyobb városokban is elkezdtek foglalkozni a mozgássérült sportolási lehetőségekkel.

– Van példaképed?

Viktor az edzőm….(Zsuzsanna elneveti magát) Igazából nincs nagyon nagy példaképem. Úgy gondolom, hogy célja van az embernek, amelyeket el akar érni.

– Milyen közeli és távlati céljaid vannak?

– A legfényesebb és a legnagyobb sportversenyről még nincs érmem, olimpiai aranyérmem. Nyílván ez egy nagyon nagy cél, most ezért küzdünk, dolgozunk, aztán majd meglátjuk.

– Szeptember 12-én ezt a hírt kaptuk Egerből: A Magyar Paralimpiai Bizottság tájékoztatása szerint a Dani Gyöngyi, Juhász Veronika, Krajnyák Zsuzsanna, Pálfi Judit összeállítású együttes az elődöntőben 45-27-re nyert Franciaország ellen, a fináléban pedig Kínát múlta felül drámai küzdelemben,  43-44-ről fordítva 45-44-re. Az utolsó asszót Krajnyák Zsuzsanna vívta. Boldogan olvastuk. Ez a verseny fontos volt neked?

Szerencsére itthon volt a világkupa, Egerben, ahová bárki lejöhetett szurkolni. Rengeteg induló volt, még a Távol-keletről is jöttek. Ez a verseny még pontszerző, de számomra nem volt annyira fontos, mert már korábban kvalifikáltam magam az olimpiára.

Kapcsolódó cikkek