„Pont attól izgalmas az egész, hogy nincs olyan dolog, ami ne lenne határhelyzetben!” Interjú Beck Zazával és Zolival

„Pont attól izgalmas az egész, hogy nincs olyan dolog, ami ne lenne határhelyzetben!” Interjú Beck Zazával és Zolival

Beck Zoltán és Beck László (Zaza), fotó: Sándor Péter

Brutális kávécsésze nyom, bólé, ciklámen celofánba, kenyér papírba csomagolt párhuzamok keblemre! Megszületett a Rocklitera, a határok határtalanságának jelképéül. Pécsett kertemben a belváros, Győrben diszkó paradoxon haláli kombóval, szendvicssütő karrier Rock’N’Roll-lal párhuzamban - álmunkban. Giccset bátran, naivan zokogva – örömteli repertoárban. Én szeretem! Nos, tehát, akkor, vizsgáljuk meg jobban a bejárt tereket, köszöntsük orgonával a lemezt! Még mindig maradt koktél paradicsom, itt a koktél paradicsom, koktél paradicsomot valaki? „Tudjuk, szinte klasszikus, de” felráztam a dunnát és…

Bajnóczi Piri – Y vagy X?

– Beck László (Zaza – dob): Nem tudom, egyik se jelent semmit.

– Beck Zoli (ének, gitár): Ha muszáj választanom, akkor inkább az Y-t választom. A Király utcán találtak egy táblát, amire Y volt satírozva. Legyen ez népakarat!

– A Fogasházban vagyunk a Rocklitera könyvbemutatóján. (Novelláskötet a mai zenei színtérről, 2011. – a szerk.) Ez csészényi tér szerintetek? (Csészényi tér című lemez, 2006. – a szerk.)

– Zoli: A Fogasház ismerős hely, ilyen tekintetben egyik csészényi terünk is lehetne. Majdnem napra pontosan tavaly itt volt a Városember című lemez köszöntője. Középre betoltunk egy régi Yamaha orgonát, amit egy barátunk küldött Londonból, mert ott éppen szemétbe dobták. Kaptunk egy sms-t Kató Balázs, nagyszerű színész barátunktól, hogy ha holnap is itt lesz, hazaküldjük. Másnap lomtalanításkor rendelt egy kis buszt és hazarendelte a Yamaha orgonát. Nem nagyon használtuk ezt a hangszert – szinte soha – viszont arra gondoltunk, hogy a lemezköszöntőnek nagyszerű kulisszája is tud lenni. Orgonán játszottunk el néhány dalt.

– Zaza: A csészényi tér egy szendvicsező, amit Gundel Tamás barátommal akartunk nyitni Pécsett mikor még szendvicseket sütögettünk az albérletben.

Beck Zoli

Beck Zoli, fotó: Sándor Péter

– Zoli: Amikor az öcsémnek még nem volt rockzenei karrierje, akkor szendvicssütő karrierje volt. Mindent csak álmodunk.

– Zaza: Valójában jobban jöttünk ki az egészből, mert ebből lett egy lemez.  Terekben nem nagyon gondolkozom, de nagyon finom itt a piros fröccs.

– Zoli: Baksa Sóós Andi egy kiváló építész, mi csak rácsodálkozunk az anekdotáira.

– Például?

– Zoli: Most – épp a ZEN (Zenélő Egyetem, Pécs – a szerk.) kapcsán – azon gondolkodik, hogyan épülnek ki a popzene terei, hogyan építenek ki sajátos társadalmi hálót egy városon belül. Másrészt az is érdekli, milyen egy színpad felépítése, mik azoknak az üzenetei, jelentései. A fesztiválterek, hogyan válnak a zene terévé. Ezek ideiglenes terek, mégis úgy maradnak meg benned, mint az általad bejárt, vagy ismerős terek legfontosabbikai.

– Nektek milyen a színpad teretek?

– Zoli: Megszoktuk, hogyan állunk fel. Ha néha egy-egy kényszerítő körülmény miatt tükörképben állunk fel, akkor felnézve nem az van ott, akit várunk.

– Zaza: Színpadterünk tökéletes metaforája a MüPás koncertünk, ahova felvittük a próbatermünket. Felhoztuk a fotelt, rádiót, mindent, ami fontos nekünk. Minden színpadon azt az ideális beállást keressük, mint amit a próbatermi tud adni a tökéletes megszólalás érdekében.

– Zoli: A MüPában ez volt a harmadik koncertünk 2009 óta, előtte rendszeresen a Művészetek Völgyében játszottunk. A Szentimentálé-nak – mivel meghitt és meg van számunkra is a maga intimitása – sosem volt turnéja, évente egyszer játszuk.

– A szentimentális szerintetek mennyire pejoratív értelmű?

– Zaza: Mi gyerekkorunk óta azok vagyunk. Szerintem szentimentálisnak lenni bátor dolog.

– Zoli: A szentimentalizmusban mindig van valami, ami a giccs felé hajlik, de én szeretem a giccset.  Szerintem a szentimentálé minden, ami nem megtervezett, nem kiszámítható, amelyiknek nem az a feladata, hogy sikeres legyen, hanem néha zavaróan érzelmes, akár gusztustalanul giccses. Ha az akar lenni, akkor legyen naiv, nyugodtan bágyadt, kerüljön bele valami a „spleen”-ből. A mi szempontunkból az a fontos, hogy abban az adott pillanatban mi – akik csináljuk – átéljük-e. Ha átélhető a szentimentálé, engem nem zavar. A csajom mosolyog néha rajtam, mert sírós vagyok. Az „Apáca 4”-en is tudtam sírni. Bevállaljuk ezt az ostoba érzelgősséget, a szentimentálé nem takargat, hanem akár riasztóan nyilvánvalóvá is akar tenni dolgokat.

– Zaza: Miközben nem arról van szó, hogy ebben a repertoárban játssza a zenekar a szomorú dalait.

– Az akusztikussal szemben milyen lé a nyíregyházi koncert?

– Zoli: Van egy kontrolálhatatlan tér. Borzasztóan élvezzük azt, hogy az első pillanattól az utolsóig zenélhetünk. Nem számolunk azzal, hogy az elején, vagy a végén vagyunk-e. Mindig a végén vagyunk!

Zaza

Beck Zaza, fotó: Sándor Péter

– Zaza: A legagresszívebb koncertjeit Nyíregyházán játszotta a zenekar.

– Zoli: Talán még Keszthely vetekszik vele.

– Milyen lé a győri a koncert?

– Zoli: Nyíregyháza után Győr a halálé. A Heaven Street Seven-nel játszottunk ott legutóbb közösen.  Minden szervezőnek mondom, hogy ez a kombó a legveszélyesebb! Kiszámíthatatlan, megbízhatatlan, abszolút őrült.

– Zaza: A koncert után a győri Lapos nevű diszkóban rúdtáncolt a 30Y és a Heaven Street Seven.

– Mi a kedvenc diszkó számotok?

– Zoli: Ma hallottam a rádióban a pécsi manufaktúráról egy riportot és kiderült, hogy ők gyártják Madonna és Lady Gaga kesztyűit.

– Zaza: Úgyhogy Madonna és Lady Gaga a kedvencünk.

– Zoli: Én inkább Madonnát választanám.

– A székesfehérvári koncert milyen lé?

– Zoli: Ott még nem is játszottunk.

– Zaza: Nem tudjuk, az a meglepetés lé.

– A miskolci?

– Zaza: Miskolc a hólé. Legutóbb úgy indultunk el Pécsről, hogy nem esett a hó és Miskolcon térdig érő hóba léptünk megérkezéskor.

– A Jasnai síközpontos koncert milyen lé?

– Zaza: Bólé!

– Zoli: Pótszilveszter.

– Városemberek vagytok?

– Zoli: Én egy városon belül faluban lakom, ilyen értelemben talán nem vagyok városember. A régi kertvárosban lakom, ami Pécs belvárosához közel van, Templom-, Posta térrel… A szomszédok köszönnek és törődnek veled, a mesteremberek telefonszámát megosztjátok, ha megbízható volt a parkettás vagy a kőműves.

– Zaza: Én nem kertes házban, hanem Uránvárosban lakom. Az Építők utcáján éltek azok a mesterek, akik felépítették az uránbányászok városát.  Nagyon sok gyerek és öreg él itt, jól néz ki.

– Zoli: Ott próbálunk az Olimpiában, ami régen egy nagyon menő bár és üzletház volt. A 70-es években erről Cseh Tamás és Bereményi Géza írt egy nagyszerű dalt is. „Olimpia bár, Olimpia bár várja, hogy minden nő a bányászt kívánja” – ez volt a refrénje.

– A kertedben mit locsolgatsz?

– Zaza: Csak szintetikust!

– Zoli: Ez random ügy, véletlenszerű, hogy mi él meg a kertben. Az idei év slágere a koktél paradicsom volt. A csajommal elültettünk négyet, ami nem kelt ki, viszont a többi kétszáz valahogy ott lett. Hány mázsa paradicsomot adtunk nektek?

– Zaza: Nem tudom, több mázsát. A zenekar teljes baráti köre paradicsomot evett egész nyáron. Zoli paradicsom dealer lett Pécs utcáin.

– Zoli: Ezen kívül metélő hagyma is van nálunk.

– Nincs világ a valóságban? Mi van helyette, ami átölelhető? („Respekt” című dal – a szerk.)

– Zoli: Leginkább úgy képzelem, hogy minden világ átölelhető. Sok világ és én van – nem egy. Nagyszerű narratívákban létezünk, amik párhuzamosak egymással.

– Zoli, tanár is vagy a PTE Romológia tanszékén.

– Zoli: Az irodalomtudomány doktora vagyok, a romológia tudomány diskurzusának szemszögei és a cigány irodalom teoretikus kérdései volt a disszertáció témám. A romológia tanszék alapítója vagyok, és ott tanítok. Mi – alapító tagok – viszont nem tudtuk elvégezni ezt a szakot, hiszen mi alapítottuk – ez egy fura paradoxon.

– Romológia csak Pécsett van Magyarországon?

– Zoli: Igen, egyetemi szakként. Közép Európában a Károlyi Egyetemen Prágában, de az a romológia tudomány egy nyelvészeti szegmensével foglalkozik. A miénk ezzel szemben kulturális stúdióként működik, egyfajta komplex látásmódot kíván nyújtani.

– A doktori disszertációd párhuzamaként (miszerint a szöveg az irodalom és a kultúra tudomány határán van) a Rock’N’Roll és az irodalom határán mi van?

– Zoli: Baksa-Soós Attila a határon van. (a Rocklitera szerzője – a szerk.)

– Zaza: Mint ember biztos, mint író nem tudom, nem olvastam.

– Zoli: Ha nagyon feszegetjük a fiókokat, előbb-utóbb mindenről kiderül, hogy a határon van. El kell hagynunk a kontúros körberajzolásokat, amiket eddig tettünk – legyen szó Rock’N’Roll-ról vagy irodalomról, bármiről. Pont az az izgalmas az egészben, hogy gyakorlatilag nincs olyan dolog, ami ne lenne határhelyzetben. 

– Ha a 30Y lemezeit karácsonyi ajándékba adnátok, akkor mibe csomagolnátok „Az egy perccel tovább” (2004. – a szerk.) című lemezt?

– Zoli: Nagyon félve adnám „Az egy perccel tovább” című lemezt bárkinek. Talán kártyát írnék hozzá, amin az állna: „Bocs.”

– Zaza: „Csak ha nagyon muszáj.”

– Zoli: „Tudjuk, szinte klasszikus, de azért óvatosan.”

– Zaza: „Zeneileg odatettük, de technikailag elb…tuk.

– „Csészényi tér”? (2006. – a szerk.)

– Zoli: Egy kávéfoltos kávécsésze nyomos szalvétába csomagolnám.

– Zaza: Valami nagyon exkluzívba csomagolnám hasonló felirattal: „Fogadd tőlem drága barátom.”

– „Semmi szédítő magasság”? (2007. – a szerk.)

– Zoli: Úgy, mint a borító: feketébe-pirosba.

– Zaza: Szívesen húznék egy csíkot rá és koncert után odaadnám. Csúnya szavakat írnék rá.

– „No. 4.”? (2008. – a szerk.)

– Zoli: Kenyérpapírba, semmit sem írnék rá.

– „Városember”? (2010. – a szerk.)

– Zoli: Kávéfolt mindenképp lenne két lemezünkön, vagy felváltva. Ciklámen celofánba csomagolnám.

– Komoly végszó mára angolul.

– Zaza: Fuck off!

– Zoli: A héten láttam egy kiváló filmet, és ennek a címét mondanám. Goodbye Harley!

– Egy Rock’N’Roll konklúzió angolul?

– Goodbye, how are you?

– No means no.

Kapcsolódó cikkek