„A lelki terror annyira beépült a hétköznapi életbe, hogy csak egy kívülállónak tűnik fel az álintimitás” Interjú Végh Józseffel

„A lelki terror annyira beépült a hétköznapi életbe, hogy csak egy kívülállónak tűnik fel az álintimitás” Interjú Végh Józseffel

Végh József

Félelem és anyagi javak. Betokosodott bántalmazás, leértékelés, lelki terror - a paranoidnak önmaga projekciója áldozatára. Agresszió körfolyamat szex mintára. A játszma biztonságában a figyelem és a verés „szeretetté” nőtte ki magát. Tanult szocializáció – „Bánt olyat egy férfi, aki neki nem fontos?” „Nem szeret a férjem, mert már nem ver annyira, mint régen!”  - Tessék??? Ízlések és pofonok… Pedig minden játszma a kapcsolat megszakadásában robban a jéghegy tudatos csúcsán. Na, de mi is folyik a tudatalatti és tudattalan 90%-ot kitevő vizében?

Bajnóczi Piri– Ön kriminálpszichológus. Mazsolázgattam az esetei közt. Az agresszió és a bántalmazás alapja a túlcsorduló, másokat leértékelő ego?

Az agresszió három dologtól függ. Öröklött agyi képletektől (genetikai kódoltságtól), a pillanatnyi vér kémiai összetételétől – hiszen az éhesek vagy cukorbetegek alacsony vércukorszintje beindít egy táplálékkereső folyamatot, ezáltal agresszivitást implikál. A harmadik tényező pedig a tanult szocializáció – ez utóbbival tudunk mit kezdeni. Négy éves korunkig megalapozódik az érzelmi értelmezésünk, amik szerint a külvilágot, a környezetet, történéseket leértelmezzük magunk számára és kontextust csinálunk belőle – ezek a legősibb gondolkodást szabályozó agyi struktúrák.

Minden válaszunk a külvilági történésekre érzelmi motiválású. Sosem kristálytisztán történésekre adunk válaszokat, hanem kontextusra: pl. a tizedik emeleten kapaszkodik egy nő, az erkélyen áll egy férfi (történés), felnézek, és azt mondom: „Nézd a szemét állatot, hogy veri a feleségét!”, erre a barátom: „Nem a felesége, az anyósa”, mire én: „Nézd azt a vén k…t, hogy kapaszkodik!” A kisgyerekként megtanult érzelmi viszonyrendszer alapján értelmezem a történést kontextusra és mindig kontextusra adok választ. Tehát az agressziót az érzelmi értelmezés hozza létre, vagy egy még ősibb struktúra – a genetikai program. Ezek fogják szabályozni a racionális gondolkodást, bármennyire is tudja az alany, hogy nem szabad – nem tudja lefékezni magát. A magas érzelmi intelligencia szorosan együtt jár az alacsony agresszivitási szinttel, mivel a saját érzelmeit jól tudja szabályozni (nem elfojtani).

– Mitől függ, hogy egy kontextusra milyen választ adunk?

Mindig kontextus függő. Egyre korábbra kell visszamenni, ha meg akarjuk érteni az agresszív válaszokat. A történésből az érzelmi értelmezési keret alapján csinál kontextust és a kontextus határozza meg milyen választ fog rá adni. A kontextus lehet barát, ellenség, semleges.  A pszichoterápia során az értelmezés támogató környezetben megváltozik. Ellenséges környezetben a kontextus és nyilvánvalóan a válasz is ellenségesebb lesz, mert mélyebben érinti az alany alacsony önbecsülését – ő agresszívan válaszol, én meg mosolygok egyet és túllépek rajta. Ebben az értelemben személyiség- és kontextus függő, mert neki mást jelent, mint nekem.

fegyver

Például nézzük a Manchester United egyik focistáját: azt tanulta az utcán, ha megütik, üssön vissza – ha felrúgják a foci pályán ennek mintájára visszarúg. Sőt mit tanult az utcán? „Inkább kisfiam te üss először, teremts tekintélyt magadnak, hogy kevésbé támadjanak.” Mit hallunk a focimeccs közvetítésben?  „A hátvéd tekintélyteremtően becsúszott.” Miért is ér az idegenben szerzett gól többet az otthoni pályán szerzettnél? Más az érzelmi kontextus: a nem profi focista elhiszi, hogy idegen pályán veszélyes, ellenséges közegben van (holott a pálya mérete ugyanaz) és ez határozza meg milyen kontextusokat fog legyártani.

– A három tényező közül akkor a tanult érzelmi kontextusokat lehet gyógyítani?

Van egy lélektaktikai tréning, amit kidolgoztam, angolul „Mental Tactics”-nek nevezzük. Ezzel reflex szinten tudunk beavatkozni a legősibb struktúránkba. Érzékszervekkel adjuk a reflex válaszokat, genetikai résszel pedig a genetikai válaszokat. Van például olyan feladat, amiben nem teheti meg a szakmabeli, hogy reflex választ adjon. Személyvédelmi feladatnál a végbiztosító nem engedelmeskedhet a „Mi az?” reflexnek, mert neki a saját területét kell védenie, és ha reflexszerűen válaszol, akkor nem fogja a hátulról jövő támadást. Meg kell tanulnia, hogy bármi történik, ő a saját irányába figyel, és hátrafelé fülel hallgatva, hogy hány óra irányában folyik a menekítés. Az érzékszervi válasznál át kell programoznunk néhány szakma képviselőjét.

A következő a genetikai programok szintje. Ilyen például az életben maradás ösztön program. Egy olasz csendőrtiszt támadáskor elbújt a védett személy mögött, fedezéket fogott és onnan tüzelt vissza. Élettanilag helyesen járt el, de szakmailag nem, mert neki menekíteni kellett volna, mozgásban lenni. Az is kódolt, hogy ember embert nem ölhet meg. Volt olyan rendőr lövő bajnok, aki lőlapra kiválóan lőtt, de emberre nem tudott. Amikor azt mondta magának a „megölöm”, „kinyírom”, „lelövöm” helyett, hogy „megjelölöm” a célzott alanyt – akkor ez a lelkének már megengedte, hogy lőjön emberre is.

blabla

Érzelmi válaszokat kell sokszor átírni profi érzelmi válaszokra. Egy szőke rendőrnő megállít, én erre: „Hülye szőke p..a, sz…l le!” Erre a rendőrnő kettőt belém lő, jobbról-balról vesén rúg, miközben azt kiáltja, hogy: „Meg is érdemelted te szemét!” Ez életfogytiglani szabadság vesztést jelent neki: ártatlan személyt ölt meg gyűlöletből, és ott hagyta miután megrugdalta. Más jogászokat is behívtunk tréningre – ugyanígy viselkedtek. Hiába van racionalitás, ősi struktúrákban előbb adok érzelmi és genetikai válaszokat.

Az is előfordul, hogy helytelen a szakmai tudás. Egy ajtó akkor zárt, ha kilinccsel nem, csak kulccsal lehet kinyitni. Szabolcs megyei rendőr dolgozik egy dunántúlival. Az egyik bemegy, és azt mondja zárt ajtó. A másik beáll az ajtónyílásba, mert arra számít, hogy onnan senki sem jöhet ki. Ő a csukott ajtót zárt ajtónak jelöli meg, a zárt ajtóhoz viszont kapcsolódik egy szakterminológiai eljárás.

– Egyik rádiós interjújában nyilatkozta, hogy a szakmai ismeretek mellett empátiára és önismeretre van szüksége egy túsztárgyalónak. Milyen személyiségeknek ismerte meg a túszejtőket?

Először nem a személyiség a fontos, hanem hogy milyen típusú elkövető: depressziós, paranoid, skizoid, pszichopátiás, borderline. Csináltam magamnak egy szakmai mátrixot miután abbahagytam a munkám, hogy oktatható legyen mi alapján működött a szakmai rendszerem. Először megállapítom milyen személyiségtípus, milyen a bűncselekmény elkövetési módja (egyedül, többedmagával, erőszakot milyen mértékben hogyan használt), rendezett vagy rendezetlen. Ezek szerint helyezem el a mátrixban a túszejtőt, majd elkezdek vele beszélni és időnként tesztelem. Nagyon sok fajta depressziós lehet. A bátortalan demonstráló öngyilkos miután elmondta mit akar, rálő a túszára, tehát kivégezteti magát. A demonstráló öngyilkos csak üzenni akar a világnak, majd megöli magát. Mindegyikkel máshogy kell tárgyalni, sőt más körülményeket kell nekik teremteni. A bátortalan demonstráló öngyilkos nem hajtja végre a bűncselekményt addig, amíg nem mondhatja el, amit akar. Amíg nem adok neki nyilvánosságot, addig áll az ügy.

szöges

– Mi történik, miután belehelyezte az elkövetőt a mátrixba?

 Depresszióssal nem lehet olyan gyorsan beszélni, amilyen gyorsan most beszélek – vele lassan, artikuláltan kell kommunikálni, hogy megértse. A depressziós, lehet nem is akar mást azon kívül, hogy meghallgassam. Egy megrekedt bűnözőnek viszont – aki nem tervezett túszejtést – ezt is mondhatom: „Úgy látom bankot jött rabolni”.

– Van valami közös gyökere a személyiségzavaroknak? Tud mondani olyan közös családi mintát, amiből ezek ki tudnak nőni?

Részben genetikailag kódoltak, másrészt nagymértékben függ a neveltetéstől. Én a nevelés helyett az együttélésben hiszek. Öt gyerekem van, a kicsi ikerlányok öt és félévesek. Nem a hegyi beszéddel nevelek, hanem a mintával: ahogy szeretem, abból tanul meg szeretni, ha elutasítom, azt tanulja meg, és nem beszéli a szeretet nyelvét. Helytelen minta szerint figyelmet kell kapnia, hogy érezze a szeretetet. Sokszor azért rosszalkodik a gyerek az óvodában, mert figyelmet akar kapni.

Volt olyan tanárnő, aki azzal keresett meg, hogy nem mer kilépni a lakásából. El kezdtünk beszélgetni és kiderült, hogy lekent egy fülest egy gyereknek az órán, ezután alakult ki a közlekedés fóbiája. Megkérdeztem tőle, milyen jó célt szolgált a gyereknek, hogy felállt és kiabált az óráján. Erre a tanárnő azt válaszolta, hogy zavarta a munkáját. Megkérdeztem, hogy a gyereknek milyen jó célt szolgált a kiabálás. Ekkor jött rá a tanárnő, hogy a gyerek csupán azt akarta, figyeljen rá.

– Mint a terroristák és túszejtők.

Többségében így van! Azt tanulták meg az életben, hogy valami kellemetlen dolgot kell csinálniuk a figyelemért. A figyelmet szeretetként élik meg, holott az nem szeretet! Ezért a legnagyobb figyelem sem kielégítő számukra. A tanárnő egyébként legközelebb úgy ment be az órára, hogy megsimogatta a gyerek fejét és onnantól kezdve nem volt probléma vele. Ha a terrorista is kap egy kis figyemet, szeretetet, azt teszi, amit kérünk tőle.

– Találkozott már olyan lelki terroristával, akinek nem voltak fizikai bántalmazás megnyilvánulásai?

Nagyon sokszor belőlük lesznek az áldozatok. Konkrét eset: egy asszony férje részegen járt haza, terrorizálta, a nő meghízott (nem tudatos hízás – azért hogy erősebb legyen). Egyszer mikor hazajött a férje körbetekerte és rálépett az Ádám csutkájára – hat év börtönbüntetést kapott érte.

robban

Az agressziót ketté lehet választani tettleges és szóbeli agresszióra. A szóbeli agresszió lelki terror, hiszen szavakkal, testbeszéddel, gyűlölettel okozzuk. Sokkal gyakrabban használják egyébként, mint ahogy feltűnik. Ez játszma tulajdonképpen: addig üldözöm, amíg elfogadja az áldozat állapotot. A játszma én-állapot váltással ér véget, az áldozatból üldöző, az üldözőből áldozat lesz. A börtön áldozatokkal van tele.

Megtörtént eset: a börtönlakót hazaengedik Bözsihez, a feleségéhez. Visszajön, olvassa Bözsi levelét: „Laci, nem értem. Olyan ritkán találkozunk, miért kellett ennyire megverni mikor itthon jártál?” Laci erre tőlem azt kérdezi: „Pszichológus úr, bánt-e bárki olyan embert, aki nem fontos neki?” Erre mi a válasz?

– Nem tudom. Én nem tudok ebben gondolkodni, minek bántanánk bárkit? Miért nem foglalkozunk olyannal, akit szeretünk?

Igen kedves, te nem a börtönben élsz. Nekem viszont az a feladatom, hogy megértsem őket. Nem bántanak olyat, aki nem fontos nekik. Laci következő kérdése: „Megengedném-e hogy k..álkodjon, ha nem szeretném?” A válasz?

– Nem.

Így van. Tehát mivel mutatja Laci, hogy mennyire szereti Bözsit? Azzal, hogy jól megveri. Bözsi miből tudja meg, hogy mennyire van szeretve? Abból, hogy mennyire verik meg. Bözsi mit csinál a játszmában, hogy érezze, szeretve van? Úgy tesz, mintha k…álkodna – Laci meg elhiszi.

Volt olyan, hogy bejött egy asszony büntetésfélbeszakítást kérni, mert nem hitte el, hogy az ura szereti, hiszen már két éve nem verte meg! Benne van a magyar kultúránkban: „Asszony verve, pénz számolva jó.” „Nem szeret az uram úgy, mint régen, mert már nem ver meg, úgy, mint régen.” (közmondások, Móra Ferenc műveiben is szerepelnek – a szerk.) Minden játszmában helyettesítő érzéseket tapasztalunk meg, szeretet helyett figyelmet, vagy verést. Aki ebben nőtt fel, ezt örökíti tovább, mert ennek a játszmának a szabályait ismeri. Nagyon nehéz újraírni a programját.

– Hogy lehet kiszállni a játszmából? Ha az illető nem reagál a terrorra, bántalmazásra?

Akkor is áldozat, ha nem reagál. Ha ő üldöz és te elfogadtad a játszmát, akkor párhuzamos kiegészítő tranzakció alakul ki. Mindaddig nincs tragédia, amíg a játszma mindkét fél számára elfogadott és kívánatos. Minden játszma a kapcsolat megszakadásához vezet, mert agresszió van benne. A dráma háromszögben leértékelések vannak. Az üldöző az áldozatot értékeli le, az áldozat saját magát, a megmentő pedig az áldozat képességeit. Ahol leértékelések vannak, ott mindig agresszió jelenik meg.

Ismert a munkahelyi lelki terror is, amikor hihetetlen stressz helyzet alatt fenyegetettségben tartják az alkalmazottakat. Olyan kényszerhelyzetet állítanak elő, amiről elhiszed, hogy létező kényszerhelyzet. Sőt az is előfordul, hogy nincs kényszerítő helyzet, a dolgozó mégis így éli meg. Az embereknek öt indító gombjuk lehet: becsületesség, büszkeség, szeretet, anyagi vagy egyéb előny, félelem. A diktatúrákban élő rendszerek legerősebb indítópontja a félelem. Ma Magyarországon a két legerősebb motiváló tényező: a félelem és az anyagi előny. Sokan azért váltanak munkahelyet és mennek el kevesebb fizetésért máshova dolgozni, mert az lesz fontos, hogy elismerjék és szeressék őket – hozzáteszem tovább fognak élni stressz nélkül és hatékonyabb lesz a munkájuk. A terror megöli a kreativitást.

– Tehát a lelki terror szorosan összefügg a fizikaival, úgy is mondhatnánk a lelki terror megnyilvánulása olykor a fizikai terror?

A lelki terror az esetek többségében valóban tovább megy szomatikusba. Az agressziónak van egy fejlődés vonala. Az első a szóbeli agresszió, majd a tárgyak, állatok elleni és végül a személyek elleni agresszió. Először az asszonnyal kiabál, majd becsapja az ajtót, megrúgja az asszony kedvenc macskáját, következő lépés pedig pofon az asszonynak.

A fizikai agresszió előtt mindig van előkészület, ugyanis jogosnak és igazságosnak kell látszania. Második világháborúban Kassa bombázása, Irak, Afganisztán megtámadása – hosszan készítik elő, hogy jogos, igazságos legyen. Ahhoz hogy valakit megölhessünk, megverhessünk, le kell értékelnünk (zsidó, cigány, arab, néger, fehér). A magyar focipályákon ilyen szóbeli leértékeléseket hallhatsz: „Fradista cigányok b…tok anyátok!” Jön a tárgyi agresszió, rázzák a rácsot a pályán és utána egymásnak mennek. „Lila majmok!” – a majom nem ember, ezért támadható. A rendőrök úgy nyilatkoznak az állampolgárokról, hogy „emberkék”. Az „emberke” nem egész ember, szét lehet rúgni.

– Maga hogy viselkedne lelki terror áldozataként?

Ha megérzem, hogy lelki terrort akarnak használni (volt már rá példa), akkor nyíltan, őszintén közlöm a bántalmazóval, hogy ezt te mondtad, ez a te véleményed, én nem ez vagyok, sosem mondtam és gondoltam ilyet.

– Nekem az a tapasztalatom, hogy hiába mondja a bántalmazott – ez nem én vagyok, ez a te gondolatod – annál inkább terrorizálják, dobálják mocskokkal.

Ez a paranoid ember téves észlelése. Olyat észlel, ami nincs. A saját gondolatait, véleményét, érzéseit projektálja rám. El kezd annak látni, amilyen ő maga – csak ezt nem meri kimondani. Ilyenkor azt kell mondani, hogy a saját gondolataidat vetíted ki rám.

– Erre ők bolondnak titulálnak – személyes tapasztalat.

Csinálok egy bizonytalanság management tréninget, amiben a tudattalan és tudatalatti működéseket jelzem vissza. Ezzel nem tudnak mit kezdeni az emberek. Például szorongást, feszültséget úgy kezelnek, hogy el kezdenek csoportot alakítani, vagy egyesek vezetésre törekszenek. Én pontosan visszatükrözöm a tudattalan működésüket.

– Pont ebben van a kulcs, nem?

Pont ebben van a kulcs. Nem tudok mást, mint visszatükrözni a tudattalan működéseket. Például elmondom, hogy ti most kikiáltjátok XY-t ellenségnek és így tudtok egységet alkotni az ellenségképpel szemben. Ezt is lehet mondani: „Úgy látom, te most belőlem áldozatot akarsz csinálni, mert előnyöd származik abból, hogy ezt bizonygasd.”

– A projektáló, leértékelő bántalmazást akkor lehetne elkapni, hogy ne fertőzzön tovább, ha a tudat hozzáférne a tudattalanhoz és a tudatalattihoz?

A jéghegynek (tudatos rész) csupán 10%-a lóg ki a vízből. 20% a tudatalatti és 70% a tudattalan, tehát az érzelmeink 90%-ban határozzák meg működésünket. A vágyunk, hogy minél többet tegyünk ebből tudatossá. A tréningeken ezeket hozzuk fel a felszínre, hogy onnantól kezdve kezelhetővé váljanak. Két-három hét van egyes tréningek között azért, hogy amit felszínre hoztunk, el kezdjük alkalmazni – nem hiszek a három napos tréningekben, kell a megfelelő mennyiségű szünet az alkalmak között.

– A túszejtők elfogásuk után pszichoterápia alá kerülnek?

Nem feltétlenül.

– Gyógyíthatók?

Gyógyíthatok, csak attól függ hova kerülnek és ők maguk akarnak-e gyógyulni. Nem vagyok benne biztos, hogy van betegség belátásuk, nem szenvednek eléggé saját maguktól.

– A túszejtés végső tünete a személyiségzavarnak?

Nem tünete, hanem megoldása. Van egy körfolyamat: telítődési fázis, feszítődési fázis, kiürülés, megnyugvás, nyitottság és utána indul az egész elölről. Nagyon egyszerűen megérthető a szexszel: tele van a …, még jobban feszít, kiürült, nagy nyugalom. Az elkövetőkkel is ez történik: telítődnek, feszülnek, telítődnek, feszülnek, míg egy nagyot robbannak. Tréningeimet arra építem, hogy a nyitottság fázisában teszek be új működést, feladatmegoldást, mert az egyén csak ekkor képes új érzelmi kód befogadására, tanulására.

– Ott lehet kilépni a körből.

Csak a nyitottság fázisában tud kijönni.

– Maga szerint a lelki terrorról miért nincs annyira szó, mint a fizikairól?

Azért mert annyira megszokott, a hétköznapi élet részévé vált, beépült, hogy csak egy kívülállónak tűnik fel az álintimitás.

– A bankok biztonsági riasztórendszerének párhuzamára, milyen biztonságtechnikát javasolna a lelki terror ellen?

Amikor érzem a testemben a feszülést, dühöt, haragot – kutassam fel, milyen jó célt szolgál nekem ez a jelzés mielőtt tennék valamit. Mi az, amit másképp kellene tennem, hogy ne kerüljek bele újra és újra ebbe a csapdába. Kutassuk fel mi az a hiedelem, sértődöttség, ami fenntartja a stressz helyzetet és innentől kezdve kezünkben lesz a megoldás.

– Ahogy említette, megtanulták a mintát, hogy a férfi veri a feleségét és ezt futják… Azért mert ezt szeretik?

Ők sem szeretik, ezt tanulták és ebben érzik magukat biztonságban. Hozok egy példát: hazamegy a férj, felesége odaadó kedvességgel fogadja. A férj erre baromsággal megbántja azért, hogy ne derüljön ki, ő nem tudja úgy szeretni a feleségét, ahogy a felesége szereti őt. Ha a feleség visszavesz a szeretetéből, a férfi számára is kezelhetővé válik a helyzet. A nő szintjén szeretni neki nem biztonságos.

A gyerekeknél ugyanez a helyzet az iskolában. Ha szeretik – érzi, de belőle ez hiányzik, és nehogy kiderüljön, inkább megbánt. Addig provokál, míg dühöt, haragot nem lát rajtad, mert onnantól kezdve biztonságban érzi magát.

– Magát nem zavarja, hogy ez a játszma veszi körül?

Nem viseli meg a lelkemet, a családomban nem ez vesz körül. Nem szólhatok bele mások életébe, nekik úgy jó a játszmákban.

– A mai 20-as, 30-as generációnak Magyarországon nagyobb az önismerete, mint a szüleiknek, nagyszüleiknek ilyen idős korukban?

Az előző generációk idejében egyszerűbb volt az élet, kevesebb érték határozta meg az emberek életét 50 évvel ezelőtt, mint ma. Nem volt ez az értékburjánzás, ami közepett el lehet tévedni. Ma az értékválságban jobban kell keresniük önmagukat és könnyebben tévednek el.

– Az előző generációk „férj veri a feleségét” játszmája önismeret?

Ez is önismeret, tudja, hogy így működik. Ne keverjük össze az önismeretet a pozitív értékek mentén szerveződő vagy a negatív értékek mentén szerveződő énképpel.

Bajnóczi Piroska

Kapcsolódó cikkek