a Tankcsapda, fotó: Zsámboki Tamás/SikeradóMagyarország egyik legelismertebb rock zenekara a Budapest Parkban köszönt el rajongóitól. A Tankcsapdás fiúk 12 hónapig nem lépnek fel önállóan Budapesten, hiszen 25 éves jubileumi koncertjükre készülnek. A csapat a Soproni sör támogatásával megvalósuló Optimizmus Napján egy hatalmas koncerttel vett búcsút hűséges rajongóitól. A Viva Cometen pedig megkapta a Magyar Könnyűzenéért díjat.
A fiúk megérkezésük pillanatában nagyon morcosnak tűntek. Bevallom először attól féltünk, nem lesz túl sok kedvük interjút adni, ám amikor odaléptünk hozzájuk minden előítéletem elszállt. Morcos arcuk mosolygóssá vált. Közvetlenek és viccesek voltak a sötét napszemüveg mögött. Először Fejes Tomihoz, a zenekar dobosához volt szerencsém. Az örök humoros Tomi, első ránézésre komolynak tűnt, ám kérdéseim végére kibontakozott.
– Miért szeretsz a Tankcsapdában játszani, a közönség miatt, a zene miatt?
– Gyerekkoromban erről álmodtam, aminek ma részese vagyok. Szerintem ennél többet nem is kell mondani. Egy ember akkor igazán boldog, ha azt csinálja, amit szeret. Nekem ez a legfontosabb.
– Az idei Viva Cometen hazavihettétek a Magyar Könnyűzenéért díjat. Ez egy hatalmas elismerés.
– Jól eső érzés, mert elismerik az ember munkásságát. Ha a közönség nem lenne velünk, valószínűleg nem kaptuk volna meg. Mi ezt annak tudtuk be, hogy nagyon sokan szeretnek minket, a díjjal 24 év munkáját ismerték el. Mi szeretjük, amit csinálunk, közben visszaigazolást is kapunk arról, hogy az embereknek is tetszik.
– Rengeteg együttes szeretne a nyomdokaitokba lépni. Tudsz olyat mondani, akinek van erre esélye?
– Nagyon sok zenekarnak drukkolok. A magyarországi rock – csúnyán szólva ipar vagy piac – nagyon nagy bajban van, mert sajnos a média nem enged teret neki, ezért nagyon nehéz a zenekaroknak érvényesülni. A koncert előtt részt vettünk egy vendégbanda kutató játékon. Két hét alatt 395 zenekart hallgattunk végig. Embertelen sok jó volt közöttük. Számomra az a megdöbbentő, hogy rosszabbnál rosszabb pop/rock, hip-hop kategóriát nyomnak éjjel-nappal a rádióban és a tévében, a jó rock zenekarokról meg egyszerűen nem is veszünk tudomást. Azt sem tudjuk, hogy egyáltalán léteznek. Ha a rock-ipar egy forradalmi lépéssel beléphetne a médiába, nem lenne mesterségesen elnyomott helyzetben, Tankcsapdából több is lehetne Magyarországon. Igazság szerint ez lenne a legjobb.
– Mit tanácsolsz a feltörekvő rock bandáknak?
– Azt, hogy ne adják fel. Nincs olyan, hogy vége van, ezt egyfolytában nyomni kell. Hinni kell benne és nyomni kell. Ami nagyon fontos, és amit én hiányolok a zenekaroktól az az, hogy nem fektetnek elég nagy hangsúlyt a háttérmunkára. Az, hogy kifelé „megcsináljuk” a zenekart, kitaláljuk a számokat, fölmegyünk a színpadra és játszunk, az manapság sajnos már kevés. Nagyon kemény háttérmunka szükséges a sikerhez és menedzselni is kellene magukat ahhoz, előrébb tudjanak lépni.
Végül Lukács Lacihoz, a Tankcsapda frontemberéhez is sikeresen odafurakodtam. Laci vér profin viselkedett. Utolsó mondatát percre pontosan a pillangós órámhoz igazította.
– Az imént azt mondtad, meglepődtél, mekkora ez a színpad. Volt az életed során olyan pillanat, amikor nem hitted el, hogy az, ami történik, valóban megtörténik veled? Pozitív értelemben.
– Volt ilyen, mindenben van valami jó. Nincs olyan rossz, amiben ne lenne jó. Ha valaki olyasmit csinál, mint mi, átél olyan pillanatokat vagy lépcsőfokokat, amikor azt mondja, hogy „Azt a mindenit, ezt nem gondoltam volna” vagy hogy „Csak az álmaimban szerepelt, hogy egy ilyen helyzetbe kerülök, mint amiben vagyok.” Az én életemben is voltak ilyen momentumok. Amikor pédául, a kilencvenes évek elején először játszottunk nagy kedvencemmel a Motörheaddel jóérzést töltött el, hogy velük találkozhattam, dumálhattam. Vagy ott volt a 20 éves jubileumi koncert a Szigeten, amikor a Tankcsapda kedvéért közel 40.000 ember jött el. Ezek nagy pillanatok, de ettől függetlenül a hétköznapokat is ugyanúgy szeretem.
– Az egyik kereskedelmi csatorna felkért a tehetségkutató műsora zsűrijének, ám te nem fogadtad el. Ha én egy vidéki sörfesztiválra kérnélek fel, mondjuk sörök zsűrizésére, elfogadnád?
– Söröket szeretek kóstolni. Az igazság az, hogy ezeket azért nem szoktuk elvállalni, mert nem a mi feladatunk az emberek ízlését meghatározni. Befolyásolni természetesen lehet, de azt mondani valamire, hogy ez jó, ez meg nem, azért hülyeség, mert „kinek a pap, kinek a papné”. Valaki a sósat, valaki az édeset szereti. Ettől függetlenül történt már velünk olyan Tamással, aki hozzám hasonlóan nagy pálinkabarát, hogy a Gyulai Pálinkafesztiválon ültünk társadalmi zsűriként. Hozzáteszem, az ott nem a berúgásról szólt, aztán estére mégis berúgtunk, de hát ez egy ilyen dolog.
– Lassan 25 éves lesz a Tankcsapda, amit egy jubileumi nagykoncerttel ünnepeltek meg. Erről lehet valamit tudni? Lesznek új dalok, új technikák?
– A 25 éves jubileum jövőre esedékes. Addig még nagyon sok tennivalónk van, hál’ Istennek, rengeteg koncertet tervezünk, új dalokkal készülünk. Nem is kezdenék most ebbe bele. A részletekkel majd később jövünk.
– A rajongói palettátok elég széles. Rózsaszín ruhástól a feketéig, 5 éves kórtól a 105-ig mindenkihez elér a zenétek.
– Nem szoktunk azon gondolkozni, hogy kiknek zenélünk, meg kiknek nem. Mi azt szoktuk mondani, hogy annak zenélünk, aki meghallgat minket. Mindegy, hogy kicsi, nagy, öreg vagy fiatal. Mindegy milyen színű a bőre. Lényegtelen kérdések ezek. Aki megtisztel minket a figyelmével, a bizalmával és a szeretetével, azok számára mi örömmel zenélünk. És ennek nagyon örülünk. Soha nem voltunk kirekesztők vagy megosztók. Egy egyszerű rock and roll banda vagyunk, akik teszik a dolgukat és remélik, hogy sok ember számára ugyanolyan örömet okoz az, amit csinálunk, mint nekünk.
mire nem jó egy rajongó háta, fotó: Zsámboki Tamás/Sikeradó
Végül egy játékra invitáltam a fiúkat. A következő szavakat kellett fontossági sorrendbe tenniük: rock-hosszú haj-siker-magánélet-sör-pénz-nyugalom.
– Lukács Laci sorrendje: rock-sör-nyugalom-siker-pénz-magánélet-hosszú haj
– Fejes Tomi sorrendje: rock-siker-nyugalom-sör-pénz-magánélet-hosszú haj
Tóth Brigitta
