„Egyszer szupermodell leszek, ha belegebedek is!” Interjú Horváth Márk modellel

„Egyszer szupermodell leszek, ha belegebedek is!” Interjú Horváth Márk modellel

Horváth Márk Ha itthon azt mondom Horváth Márk, a modell, nem sok ember bólint, hogy ismeri. Nem úgy Kínában, ahol érkezése után szinte azonnal lecsaptak a 19 éves fiúra, és lerakták az első köveket a világhír felé vezető útján. Bár most itthon van, nem tétlenkedik, tudatosan kormányozza karrierjét a világ modell élvonalába.

Hideg Virág– Mikor döntöttél úgy, hogy te bizony modell leszel?

– Ez inkább egy álom volt, nem cél, tudod, csúnya gyerek voltam, akkoriban adottságom nem igazán volt hozzá. Amikor először láttam a tévében az amerikai Topmodell leszek! c. műsort, eldöntöttem, hogy én is ezzel akarok foglalkozni. Egy álomvilágot láttam és abban akartam élni. Ekkor körülbelül 12 éves lehettem, szóval elég fiatalon elhatároztam, hogy modell leszek.

– Otthon mit szóltak? Hogy álltak ahhoz, hogy azt mondtad, te modell leszel?

– Egy kisvárosban születtem, ahol mindenki tudja, ha valaki ilyesmire adja a fejét. Olyan emberek köszönnek az utcán, akiket sohasem láttam és rengeteg pozitív üzenetet kapok. Persze megtalálnak a rosszakarók is, de ezekkel nem törődöm.

– És a szűkebb családi, baráti körben?

– Mindig azt mondogattam, hogy modell leszek, de senki sem hitte el. Elkerültem Gyönkre, dráma tagozatra, ahol mindenki színész vagy énekes akart lenni, és a legtöbbjüknek volt is tehetsége hozzá. Én meg ott álltam csálé fogakkal, emós hajjal, fekete cuccokban, és azt mondtam, modell leszek. Konkrétan senkiből nem lett semmi, pedig volt lehetőségük, én mégis modell lettem. Ez azért vicces. Ha valaki kételkedett bennem, csak úgy álltam hozzá, hogy még egy ember, akinek bizonyítok, és megcsinálom akkor is. Hat éve nem telik el úgy nap, hogy ne gondoljak arra, hogy egyszer topmodell leszek, gyakorolok is. Otthon sem vettek komolyan, aztán jött a hír, hogy megyek: lesokkolódott mindenki. Otthon, Tamásiban azért nagy szó, ha az ember Sanghajba megy modellkedni.

– Tyra Banksszen kívül, aki azt az amerikai műsort vezette, ki motivált erre?

– Sean O’pry, és Karl Lagerfeld modellje, Baptiste Giabiconi több éven keresztül volt a világ 50 legkeresettebb modelljei között. Nem tartoznak az én korosztályomba, de ők hatottak rám a legjobban.

Horváth Márk modell

– Hogy indult be a szekered?

– Tudni, kell, hogy Magyarországon sokan leszólítanak, hogy fizess 90.000 forintot, és mindenhova kiküldenek a portfólióddal. Ez kamu. Először én is belefutottam. Aztán fél évre rá megkeresett egy ügynökség, és három hét után indultam Kínába. Ha egy ügynökség bízik a modelljében, egy forintot sem kérnek tőle. Mehettem volna Londonba, vagy Bankokba is, de a sanghaji volt a legjobb ügynökség, ezért őket választottam. Szinte mindenki onnan indul, Ázsiából.

-Beszéljünk Kínáról. Mi várt kinn?

– Izgalmas volt kiutazni, különösen úgy, hogy azelőtt még sohasem hagytam el Magyarországot. Először Moszkvába repültem, ahol kilenc órát kellett várnom a sanghaji gépre. Ott találkoztam egy magyar tervezővel, Búzás Lucával, aki szintén Kínába repült, és azóta is kinn van. Kínában már vártak rám, mint a filmekben sofőrrel, táblával és rögtön a modellszállásra vittek, amely kis lakásokból állt. Hárman laktunk egy négy szobás lakásban. Ahogy kiértem, rögtön a mélyvízbe dobtak. Nem készítettek fel, nem pátyolgattak. Egyből jött értem a kocsi és castingról-castingra  hurcolt. Minden ügynökségnek van egy middle booker-e, azaz kapcsolattartója, aki maga küldi el az időpontokat és a helyszíneket. Az egész nap abból áll, hogy meghallgatásról meghallgatásra jár az ember. Dolgoztam már pár helyen, de eddig ez volt a legfárasztóbb számomra. Folyamatos utazás volt, és ha az ember odaér a helyszínre, nem látszódhat, hogy fáradt, azért aztán kinn kicsit elveszítheted az önbizalmad. Egy-egy meghallgatáson rengeteg modell van, akik szépek. Akarva-akaratlanul is felméred, hogy kinek milyen az alakja, milyen az arcformája.

– Mi volt az első munkád kinn?

– Az érkezésem után pár nappal már meg is kaptam az első munkát. Emlékszem, nem is Sanghajban volt. Egy mexikói és egy orosz modellel kellett dolgoznom egy katalógusfotózáson. A második az első divatbemutatóm volt. Egy másik helyen, ahová 10 órát vonatoztunk és egy napot gyakoroltunk előtte. Másnap, a bemutató után este 11-re értünk haza hullafáradtan. Akkor kaptam az üzenetet, hogy a következő napomon ruhapróbára kell mennem. Így kaptam meg a Puma divatbemutatót.

– Nemrég értél haza Kínából, mit csinálsz itthon?

– Ha keresnek, megyek modellkedni. Részt vettem az Árkád 2 kampányfotózásán, és több reklámfilmben is szerepeltem statisztaként, például a legújabb Magnum reklámban. Találkoztam Csonka Andrással, az Ausztráliában élő színésszel, aki többek között már szerepelt együtt Charlize Theronnal és olyan filmekben játszott, mint a Gyűrűk Ura. Folyamatosan járok fotózásokra, főleg TFCD fotózásokra, ami azt jelenti, hogy nem kapok fizetést az anyagokért, de a portfóliómba bekerülnek a képek.

Horváth Márk modellkedés

– Álomvilágként írtad le a modellkedést, mesélj egy kicsit erről.

– Persze a munka is beletartozik ebbe a világba, de az ember 10 óra után azért elfárad. Az álomvilág utána kezdődik igazán. Ahogy már korábban is mondtam, kint istenítik a modelleket. Mindenki körülötted pattog, fényképeznek az utcán, a klubokban is. Ez egy különleges életérzés, hogy megérkezel egy csupa üveg szórakozóhelyre, a 40. emeletre, és alattad egész Sanghaj. Akárhova elmész bulizni modellként, jön a menedzser, és kiszolgál. Gyakorlatilag úgy bánnak kint velünk, mint a sztárokkal az amerikai filmekből. Kígyózik a hosszú sor a klub előtt, a modelleket pedig előreengedik. Sőt, gyakran fizetnek is azért, hogy mellettük ülj, bulizz, mintha egy tárgy lennél.

– Mik a nagy álmaid, kivel szeretnél dolgozni. Mi az, ami igazán különleges lenne számodra?

– A Gucci. Ez ugrik be. Nem tudom, miért, egyszerűen úgy jött ez az érzés, mint az, hogy modell szeretnék lenni. Címlapokon nagyon szeretnék szerepelni, az remek érzés lenne. GQ, Vogue… Persze a kisebb dolgok is érdekelnek. A Bershka közel áll hozzám, szívesen lennék az arca. De igazából a legnagyobb kampányokat szeretném megkapni.

– Mit szeretnél megugrani a közeljövőben?

– New Yorkot. Nem, először visszamegyek Kínába, egy ideig még Ázsiában szeretnék dolgozni, aztán jöhet Amerika.

– Ha idejönne egy fiú, aki most indul a nulláról, mit tanácsolnál neki?

– Nagyon sokan megkeresnek, amit néha már nagyon kezdek unni. Emberek írnak rám, olyanok, akiket nem is ismerek, anyukák is azzal, nézzem meg a gyerekük képét, hogy szerintem jó-e. Ez egy szubjektív szakma, ez nem így működik. Ha megvannak az adottságaid, neki lehet állni, mert ugye kinek mi a szép. Lehet, hogy egyszer majd bemegyek a Guccihoz, és azt mondják, ronda vagyok, a Versace-nál pedig engem fognak választani. Ezt nem lehet kiszámítani.

– Tegyük fel, hogy van egy gyönyörű, szőke, kék szemű, 90-60-90 paraméterekkel rendelkező, magas, fiatal lány, de még hezitál. Neki mit mondanál?

– Azt, hogy elsősorban belül legyen rendben. Nincs olyan, hogy itt hagyom a barátom, a kutyám, ezt el kell határozni, végig kell csinálni. El kell dönteni, hogy akkor most modellkedem és hébe-hóba castingokra járok, meg fotózásokra, vagy modell leszek, és beleadok mindent. Erre születni kell.

– Azt mondod, ez egy szubjektív szakma. Én viszont azt tapasztalom kívülről, hogy nagy általánosságban a divatházak hasonló paraméterekkel rendelkező modelleket keresnek. Akkor mitől lesz más egy Gucci és egy Zara modell?

– Vannak klasszikus paraméterek: csontos arc, és a többi. De vegyük például a Pradat: mindig ufószerű, androgün embereket küldenek a kifutóra, amilyeneket a Zarában nem látsz, mert más a célközönség. Minden divatháznak megvan a saját karaktertípusa.

Horváth Márk modell fényképe

– Te melyik feltételnek felelsz meg?

– Nyilván nem öltönyöket fogok reklámozni, mert nem ez a karakterem. Inkább a divatosabb, vagányabb, szétszórtabb, belevaló stílust. Kínában sokszor megkaptuk, hogy túl fiatalok vagyunk, mert főleg öltöny és pizsama reklámok voltak, amit nem egy 18-20 éves fiú fog reklámozni.

– Mit csinálsz itthon azért, hogy ha újra kinn leszel, igazi szupermodell lehessen belőled?

– Kapcsolatokat építek, fotózásokat szervezek előre. Minél több képed van, annál jobb.

– Külsőleg is készülsz rá?

– Kicsit még gyúrok, és vigyázok arra, hogy a konfekcióméretemben maradjak, a 48-50-es férfi méretben. Napi edzéseim vannak, nem zabálhatok, mint egy ló. Mondjuk ez nálam érdekes kihívás, mert sokszor eszek gyorséttermekben, de valamiért mégsem látszik meg rajtam. Persze ettől függetlenül figyelek az edzésekre, a kalóriabevitelre. Ápolt körmökkel, hajjal és szép fogakkal lehet csak modell valaki. Ami kicsit fáj az az, hogy nem napozhatok, és nem szoláriumozhatok, hogy ne legyek túl barna.

– Sokan egy kaptafára veszik a modelleket. Hogy birkózol meg ezekkel a sztereotípiákkal?

– Ezt személyesen is tapasztaltam. Idegennek nem is szeretem elmondani, hogy modell vagyok. Nemrég egy társaságban összeismertettek pár emberrel. Amikor megtudták, mivel foglalkozom, az egyikük szó szerint hátralépett és közölte, hogy nem barátkozik velem, mert a modellek felszínesek. Ez nem igaz. Persze az ember csak a végeredményt látja a modellben, aki visszanéz a képről, azt már nem tudják, hogy fotósok, sminkesek, profi retusálók, fodrászok állnak egy-egy portfólió mögött. Ott áll mögötte egy komplett csapat. Amikor egy idegen országban kint dolgozik tíz-tizenöt ember, csak egymásra számíthatnak, szinte családként működnek, egymásra támaszkodnak, ami nagyon jó. Ez egy teljesen más világ, mint a hétköznapi élet.

A modellkedésben az a fontos, hogy okosnak kell maradni, vagy nem maradsz talpon. Itt meg is cáfolom, hogy a modellek buták lennének. Persze, biztos vannak ostobák is, ahogy buta emberek is, de ha erre adod a fejed, észnél kell lenned, hogy tudd csinálni. Egy modell járja a világot, nyelveket tanul, kapcsolatokat épít, kultúrákkal ismerkedik. Ha valaki buta, már az első úton elveszhet. Sokan hiszik azt, hogy ez könnyű szakma, de ez nem igaz. Nem könnyű mindig fittnek, szépnek és ugrásra késznek maradi tíz óra folyamatos pózolás után. Ha befutsz, egy évben egyszer látod a családod, barátaidat és a szerelmed.

– Egyre több magyar modell kap külföldi munkákat, keresik őket. Mi lehet az oka annak, hogy a divatvilág felénk fordult?

-A magyar modellek változatosak. Ott vannak az írek; vörösek, zöld szeműek, vagy a németek; szőkék, kék szeműek. Viszont ha itthon végigmész az utcán, nem látsz két egyforma arcot. Ezerarcúak, alakíthatóak vagyunk.

– Azért ezt a szakmát kevesen űzik életük végéig. Mi lesz, ha kiöregszel, te is belevágsz az éneklésbe, vagy a színészetbe, amik elég divatosak a modellek körében?

– Egyik sem, hangom nincs, színész pedig nem szeretnék lenni. Valószínűleg nem leszek hollywood-i híresség, itthon pedig nem könnyű egy színésznek. Az a helyzet, hogy még nem tudom. Sokan kérdezik tőlem, úgy vannak vele, hogy ciki, hogy nem tudom, de még nem gondolkodom ilyen távoli jövőben. Amíg tudom, addig ezt csinálom. Ennyire nem gondolkodom előre, a mának élek. Nincs görcsölök azon, mi lesz öt év múlva. Majd akkor kitalálom.

– És az iskola?

Otthagytam az iskolát. Most vagyok fiatal, most tudok modellkedni, érettségim később is lehet. A modellvilágban egyébként senki nem kéri tőled az érettségit, aminek a hiánya nem azt jelenti, hogy hülye vagy az élethez. Az én szakmámban talpraesettnek kell lenni, amit nem egy papír bizonyít. Választhattam volna azt, hogy maradok, elmegyek egy főiskolára, aztán mire végzek, kiöregszem a modellkedésből is. Vagy csinálom most, és karriert építek. A karriert választottam.

Hideg Virág

Kapcsolódó cikkek