„Nem azért lettem sportoló, hogy örökké ezüst, meg bronzérmes legyek” Interjú Kapás Boglárka úszóval

„Nem azért lettem sportoló, hogy örökké ezüst, meg bronzérmes legyek” Interjú Kapás Boglárka úszóval

Kapás BoglárkaKapás Boglárka egy decemberi klubváltás után bronzérmet tudott nyerni a riói olimpián. Fiatal úszónk szabadidejében pihen, de szeptembertől újra vízbe ugrik, hogy övé lehessen az áhított aranyérem.

Debrecenben született, hat évesen kezdett úszni. Azóta olimpiai bronzérmes, ötszörös Európa-bajnok, világbajnoki bronzérmes és kétszeres ifjúsági olimpiai bajnok úszónő lett.  

– Biztosan figyelemmel követted a közösségi oldalakat, én úgy vettem észre, hogy az egész ország oda van érted. Mit szólsz ehhez?

– Jól esik a pozitív visszajelzés, az emberek szeretete. Rengeteg gratulációt kapok, és lépten-nyomon megállítanak. Ha a külsőmet illetően tett megjegyzésekre gondolsz, annak nem szeretnék túlzott jelentőséget tulajdonítani, nem igazán foglalkozom vele. Inkább a sportkarrieremre szeretnék koncentrálni. Örülnék neki, ha az emberek is erre az oldalamra lennének kíváncsiak.

– Ha télen nem váltasz klubot, akkor is hasonló eredményt értél volna el?

– A decemberi klubváltás volt életem legjobb döntése. Most az Újpestben három edzőm van – Virth Balázs, Kováshegyi Ferenc és Széles Sanyi Bácsi személyében -, akik olyan profizmussal teszik a dolgukat, amit én még nem tapasztaltam soha. Nagyon sok szeretet kapok tőlük és bizalmat, ami elengedhetetlen. Mint kiderült. Eddig nem tudtam, hogy ilyesmire szükség van. Tőlük megkapok mindent, amit edzőktől lehet. Nem igazán tapasztaltam eddig ilyet. Bíztatnak akkor is, ha nem megy jól, és elhiszem magamról, hogy holnap sokkal jobb leszek. Nem gondoltam, lehet úgy is csinálni, hogy élvezem. Igen, azt gondolom, nagymértékben szerepet játszott a sikeres riói szereplésemben,

– Mi lehet Ledecky ellenszere? Mit lehet másképp csinálni, hogy meg lehessen verni? Mert gondolom, el akarod csípni.

– Az egész mezőny tudta, vele nem fogjuk tudni felvenni a versenyt. Ha így fejlődik továbbra is, nem gondolom, hogy utol tudjuk érni. Bízom egyfajta csodában, egyszer majd én is lehetek ennyire jó. Nagyon keményen fogok dolgozni ezért továbbra is, nem azért lettem sportoló, hogy örökké ezüst, meg bronzérmes legyek.

– Ha lesz egy kis pihenőd, mivel fogod tölteni?

– Pihenni fogok, családi nyaralásra megyünk. Szeptembertől folytatom a munkát, az edzéseken és a tanulmányaimban. Az ELTE pszichológia szakos hallgatójaként sport pszichológusnak tanulok.

Kapcsolódó cikkek