Vass Marian IndiábanTanítóként kezdte, aztán volt marketinges és rendezvényszervező, ma viszont egy másik világban él. A jóga határozza meg Vass Marian mindennapjait, aki nem csak a debreceniek életén próbál változtatni. Igazi sikertörténet az övé. Hathetes Indiai útján olyan tapasztalatokkal gazdagodott, amely a személyiségét is megváltoztatta.
– Régóta ismerlek, teljesen más emberként tértél haza Indiából, mint amilyen emberként elindultál. Mi történt ott veled?
2016 –ban végeztem jógaterapeutaként a Magyar Jóga Akadémián, így lehetőségem nyílt arra, hogy idén márciusban 6 hetes tanulmányútra menjek Indiába. Ez volt az első indiai utam. A megszokottól eltérően, nekünk nem egy védett környezetbe pl. egy ashramba (spirituális elvonulóhely) vezetett az utunk, hanem India legnépesebb nagyvárosába Mumbaiba (Bombay), ahol 13 millióan élnek. Egy teljesen más kultúra hétköznapjaiba csöppentem hirtelen bele, ahol merőben más szokások vannak, mint Európában. Szélsőséges ingerek halmazával találtam szemben magam. Pompa, gazdagság, szegénység, nyomor, hőség, nagy tömeg és zaj. Itt aztán élesben lehetett gyakorolni a jógát. 24 óra utazás, 4 és fél óra időeltérés és párezer kilométer megtétele után még az idegrendszernek is át kell állnia. Amikor második nap, a fáradtságtól és a hirtelen nagy melegtől elkezdtem szédelegni a buszon, két jógagyakorlatot kombinálva 10 perc alatt jobban lettem. A jóga alkalmazott gyakorlati tudomány, ami azt is tanítja, hogy úgy tudod megőrizni a benső békédet, nyugalmadat, ha nem reagálsz a téged ért ingerekre. Na, most ha érzelmileg reagálok arra, amit látok, például egy csontsovány gyermekét szoptató anyát, aki koldul, elszorul a torkom, könnyek öntik el a szemem, a látványtól máris rosszul érzem magam. Ezzel teljesen megváltoznak az élettani működéseim. Nem sokan tudják, de kb. 6 óra alatt áll vissza a szervezet normális működése. De ha nézek és nem „látok” azaz kontrollálom magam, akkor meg tudok maradni a semleges állapotban. Ami nem jelenti azt, hogy nem vagyok együttérző, csak nem teszek hozzá érzelmeket ahhoz, amit látok. Ez a jóga.
Az indiaiak egyébként tudják, hogy ha az a karmájuk, hogy most koldusnak kell lenniük, nyugalommal elfogadják, mert úgy tartják, hogy előző életükben vagy életeikben olyasmiket tettek, ami miatt ezt a sorsot kell megtapasztalniuk. A kasztrendszert is így tudják elfogadni. Mindenki oda születik, ami a karmájának megfelelő, ahol éppen a karmikus evolúciójának a legmegfelelőbbek a feltételek a fejlődéséhez. Nem irigyek például a gazdag emberre, mert úgy vélik, hogy minden a karma eredménye. Ezért van az, hogy ott szinte mindenki mosolyog. Nincs elégedetlenség, mert tisztában vannak vele, hogy ők teremtették maguknak az életkörülményeiket. Elfogadják, ami van. Nincs másra mutogatás.
A három napos mumbai-i tartózkodásunk alatt ellátogattunk az Elefánt–szigetre is, amely a világörökség része. Itt 5-8. században épült földalatti barlangok találhatók. A négy egymásba nyíló hatalmas barlangrendszerben több méter magas mitikus szobrokat, domborműveket láttunk. Fantasztikus élmény volt a Trimurti szobor, amely Isten három arcát ábrázolja: Brahmát, Visnut és Sívát.
Ezután Lonavlába a Kaivalyadham Intézetbe utaztunk, ami az egyik fő úti célunk volt. Itt 3 hetet töltöttünk. A Kaivalyadham szó jelentése: kaivalya = egységben létezni Brahmannal (Abszolút) , az illúziók világa nélkül, dham = hely. Tehát a Kaivalyadham Jógaintézet az a hely, ahol ezt az egységet átélhetjük.
Gandhival
A Kaivalyadham működése a jóga területén olyan nagy jelentőségű, hogy az indiai kormány hivatalos állami intézménnyé nyilvánította. Jógakórház, jógafőiskola, jógakönyvtár, jógakutatási központ és ashram is egyben. Ez a világ első jógaintézete, melyet 1924-ben Szvámi Kuvalajánanda alapított. Innen indult el az indiai társadalomban a jóga elterjesztése a modern társadalmi változásoknak megfelelőn. Ez a hozzáállás tette lehetővé azt, hogy Szvámi Kuvalajánanda Gandhi jógaterapeutája legyen, és ezzel megalapozza a szoros kapcsolatot a mindenkori indiai kormánnyal. Yoga Teacher Master Class képzésen vettünk részt. Tradicionális gyakorlatokkal ismerkedtünk, anatómiát, pszichológiát és oktatásmódszertant tanultunk. Az Intézetnek van egy jógakönyvtára is, ahol kézzel írott ősi eredeti jógaművek, szent iratok is találhatók. A filozófiai – irodalmi kutatási részleg ezeket tanulmányozza és rendszerezett tudományos módon teszi közzé, érthetővé téve ezzel a tanításokat. Aztán tudományos kísérleteket végeznek az ászanák, kriják, pranajámák, valamint a jóga gyógyító hatásaáról. A főiskolán ezt tanítják. Mivel a Magyar Jóga Akadémia évek óta szoros együttműködésben dolgozik az Intézettel, megkaptuk a magyarországi hivatalos képviselet jogát.
– Ez mind nagyszerűen hangzik, de mi volt az, ami annyira meghatározó volt a hat hét alatt, hogy téged ennyire megváltozatott?
Az egészségügyi központ jógára, ayurvédára, természetgyógyászatra és különleges diétákra szakosodott. Az első héten részt vettünk egy tisztítókúrán, ami az előbbiek kombinációja. Ilyenkor nemcsak a test tisztul, hanem a létezés minden szintjén beindul a tisztulás. Testi – mentális – szellemi szinten is. A mélyen elnyomott és évtizedek óta, vagy az előző életekből tárolt negatív életeseményeink is felszínre törnek, minden, amivel nem tudtunk megbirkózni. Ha ezekkel szembenézünk és tudatosítjuk, megoldódnak és el is tűnnek. Három hétig minden nap rendszeresen gyakoroltunk az Intézet tanáraival. Swami Maheshananda tűzszertartásain vettünk részt és meditáltunk.
Következő állomásunk az Athiti Ashram volt Dél-Indiában, Tiruvannamalaiban. Ezt az ashramot Srí Ramana Maharsi – az egyik legismertebb advaita mester, bölcs, szatguru – tanítványai hozták létre. Az advaita azt jelenti, hogy kettősség nélküli (a-dvaita: nem kettő = non-dualista). Róla azt kell tudni, hogy 16 évesen, egy „halálélmény” után megtapasztalta az Önvalót. Azután elhagyta családját, hogy az Arunachala-hoz utazzon, mert hívást érzett a hegyhez. Élete hátralevő részét ennek a szent hegynek a lábánál töltötte.
– Hívást érzett? Miért megy valaki egy hegyhez?
Az Arunachala maga Siva. Itt az Úr Siva maga döntött úgy, hogy a heggyel azonosul. Ez a legősibb szent hegy, amely a Földön létezik. A hegy eredetét a mitikus történeteket tartalmazó szent könyvek, a puránák őrizték meg. A hetvenes években geológusok is megvizsgálták az Arunachalát és környékét. Megállapították, hogy az itt található kőzetek 2500 millió évesek. Ez azért nagyon érdekes, mert a világ híres magashegységei, az Alpok, a Sziklás-hegység, az Andok, az Appalache-hegység mind sokkal fiatalabbak ennél, és még maguk a Himalájában található szent hegyek is, de a Mount Everest vagy a Kailász sem idősebbek 50 millió évesnél.
A hindu tradíció szerint a tisztelet jeleként járják körbe az óra járásával megegyező irányban a hegyet. A kb. tizenhárom km hosszú út megtétele spirituális gyakorlat is egyben. Srí Ramana Maharsi is igen hatékony szellemi gyakorlatnak tartotta a pradaksinát és maga is számtalanszor körbejárta. Kijelentette, hogy még az sem feltétlenül számít, hogy valaki hisz-e benne, mint ahogy a tűz is megéget mindenkit, aki hozzáér, függetlenül attól, hogy hisz-e benne, vagy nem.
Például amikor Muruganár, Ramana egyik követője nem sokkal érkezése után feltette neki a kérdést, hogy milyen jótékony hatásai vannak a hegy körbejárásának, Ramana arra kérte, hogy először menjen, járja körbe a hegyet, majd jöjjön vissza hozzá. Muruganár így is tett, majd beszámolt róla, hogy nem sokkal indulása után váratlan és addig nem tapasztalt élményben volt része: elveszítette a testtudatosságát és csak körülbelül a félút tájékán nyerte vissza. Maharsi mosolyogva kérdezte: “Most már érted a pradaksina jelentőségét?”
A szent iratok szerint az Arunachala puszta látványa elegendő ahhoz, hogy felszámoljon minden karmát. Ha valaki a hegytől számítva kb. tizenhat kilométeren belül lakik, már az elegendő ahhoz, hogy elégessen minden tökéletlenséget, és a Legfőbbel való egyesülést eredményezze, akár még beavatás nélkül is.
Mi is többször körbejártuk a hegyet. Minden nap másért lehet ott zarándokolni. Körbe lehet járni, hogy felszámoljuk a horoszkópban előre jelzett fizikai és mentális betegségeket, bölcsességért, de a megszabadulásért, anyagi jólétért és a sikerért is. Embert próbáló 48 fokban, 70 %-os páratartalomban gyalogolni. Emellett a hegyen található számos barlang, amelyben Ramana meditált. Mi ott is „gyakoroltunk”.
– India színes világ, egyszerre pompás és gazdag, ugyanakkor szürke és szegény is. Hogy lehet az, hogy éppen a szélsőségek országában találhat magára az ember?
Pontosan ezért. Itt szinte minden egyszerre a „nyakadba borul”. Felszínre jön mindaz, ami akadály a fejlődésedben. Indiát karmaletöltő helynek is nevezik, ahol meghaladod a komfortzónádat, mert jól kilendítenek a körülmények belőle. Ott adott a lehetőség, hogy elengedd az egóval való hamis azonosulásodat és megtapasztald azt, aki valójában vagy. Ehhez nyújtanak segítséget a szent helyek. Az Arunachala, a szent templomok és a Guru jelenléte, kegyelme, Srí Ramana Maharsi. Annak nincs jelentősége, hogy most testben él-e vagy sem. Ha ott ülsz a hegyen a barlangban és meditálsz ott, ahol Ramana meditált – kb. 110 fok lehet bent, mint egy szaunában – egy idő után azt érzed, hogy szakad rólad a víz és nem kapsz levegőt. Na, most ha ellenállsz vagy félsz például attól, hogy meg fogsz fulladni, az egód működik és kiszaladsz a barlangból. Ha viszont átadod magad a helyzetnek és hagyod, hogy legyen az, aminek lennie kell, egy elmén túli tapasztalásban lesz részed.
– Én mindig úgy képzeltem, hogy egy jógi vagy más jógában magas tudással rendelkező ember elvonultan él és csendre vágyik. Ehhez képest te a „pörgős világban” is megállod a helyed. Ezt a kettőt össze lehet egyeztetni?
Igen, eleinte én is azt hittem, hogy ezt csak így lehet csinálni. Az évek során viszont megtanultam, illetve megtapasztaltam, hogy ha bennem csend van, akkor csend van mindenhol. Mindegy hol vagyok. Mert az ember alapvető természete a csend és a boldogság. Ezt nem kívül találod meg, ez belül van. A ma embere kívül hajszolja a boldogságot, folyamatos vágyakozásban él, halmozza az élvezeteket, mégsem érzi jól magát. A vágyak természete ugyanis az, hogy nem elégülnek ki. Illetve csak ideig – óráig, mert a megszerzett dolog fénye egy idő után megkopik. Ezt követi a következő vágy és a következő. Nincs vége. De minden múlandó. Ezért az emberek boldogtalanok. Azt kell megtalálnunk, ami nem múlandó, ami örök. Ez pedig minden emberben benne van. Így alkották meg az embert. Tehát a megoldás az, hogy befelé megyünk.
Jut eszembe az elvonulásról, a Dalai Láma mondta évekkel ezelőtt a megvilágosodott mestereknek, hogy elég nagy baj van a világban, bújjanak elő a barlangjaikból és menjenek tanítani. Tulajdonképpen, az anyagi világ is része a teremtett isteni világnak. A jógában úgy nevezik, hogy a maya világa. Ez is a tapasztalásunk része. Azért vagyunk ott, ahol éppen vagyunk, mert ott van dolgunk. A tanultakat integráltam az életembe, a mindennapjaimba. Én most már nem úgy élek, mint amikor kezdő voltam, amikor kitettem a táblát a szobám ajtajára, hogy hagyjon békén a családom, mert most másfél órát gyakorolni fogok, hanem folyamatosan gyakorlom a jógát, azaz a jógában élek. Amit a saját életemben megtapasztaltam, azt is tanítom. Csak így lehetek hiteles.
– A maya világára, ahogy te nevezted az előbb, és amelyben mindannyian élünk, még valami jellemző. Az, hogy a mi életünknek gyakran egy súlyos betegség vet véget. Csak arra jó a jóga, hogy megnyugtatja a szervezetet és ezzel hosszabb ideg lehet élni, vagy ez konkrét válasz is mondjuk egy daganatra?
Konkrét válasz us. A betegség már a végeredménye annak, ahogy eddig éltél. Vannak egyrészt karmikus betegségek, amiket előző életekből hozunk. Ezeket többnyire nem lehet elkerülni. Persze, ha komolyan dolgozol magadon, akkor megúszhatod egy könnyebb betegséggel és nem fogsz rákban meghalni, de ismerek olyan embereket, akik teljes személyiségváltozáson mentek át és meggyógyultak. A betegség tulajdonképpen a segítőd, felhívja a figyelmed arra, hogy valakihez vagy valamihez nem jól viszonyultál, nem jól gondolkodsz, rosszak a szokásmintáid, változtatni kellene. Ha figyelsz a figyelmeztető jelekre és elkezded az önismereti munkát, meggyógyulhatsz és egészséges, boldog életet élhetsz.
– Téged is egy betegség vezetett el a jóga útjára a tanítói, aztán a marketing pályáról vagy más motivált?
Igen, nekem is sok betegségem volt. Nagyon sok módszerrel próbálkoztam, ideig-óráig segítettek is, mégsem adtak végső megoldást. Kutató típus vagyok, aki addig megy, amíg nem találja a megoldást. Himalájai Szvámi Ráma, az elmúlt évszázad legnagyobb jógija azt mondta, hogy legyél kíváncsi: Mit tudhatnak a jógik, amit én még nem tudok?
Ahogy mondtam az előbb, a betegség már az okozat. A nyugati orvoslás itt kezdi többnyire a gyógyítást. A jóga viszont holisztikus, elmegy az okokig. Mi okozta az adott betegséget? A jóga, a jógaterápia az ászanáival, a pranayamaval, (légzőgyakorlatok) relaxációval, meditációval tud segíteni mindenkinek saját adottságainak és az adott állapotának megfelelően. Ez egyrészt prevenció, másrészt rehabilitáció és rekreáció is. Betegek esetében mindig szem előtt tartjuk az orvosi javaslatokat és gyógyszerezést is. Ez a gyógyítás része. Aki viszont többet szeretne, az komolyabb gyakorlásba kezd. Magasabb szinteken a jóga egy eszköz a megvilágosodáshoz, a kaivalyához, azaz a megszabaduláshoz.
