Ha fiatal, csúcsformában lévő sportembereknek 24-órás EKG felvételt készítenek, nem ritkán észlelnek olyan szabálytalan szívütéseket, amelyek miatt bárkit további vizsgálatok végett azonnal kórházba dugnának. Olasz sportorvosok vizsgálata igazolta, hogy ha ilyen ritmuszavarok hátterében nincs kimutatható szervi szívbaj, a versenyzés megfelelő ellenőrzés mellett folytatható. 

Mindenütt nagy nyilvánosságot kapnak azok a halálesetek, amikor ismert, rendszeresen megvizsgált, makkegészségesnek vélt élsportolók egyik pillanatról a másikra összeesnek. Ilyenkor a vérkeringés megszűnésének oka legtöbbször olyan szívritmuszavar, amikor a szívkamra ritmusos összehúzódások helyett remegni, fibrillálni kezd.

Alessandro Biffi és munkatársai világelsők a versenysporttal foglalkozók vizsgálatában.  A sportolók részletes EKG vizsgálatát is az olaszok tették kötelezővé. Most arról számoltak be, hogy élsportolók 24-órás EKG fölvételével milyen szívritmuszavarok észlelhetők és ezeket hogyan kell értékelni az edzések folytatása szempontjából. Tanulmányukat az American Journal of Cardiology közölte.

Az olasz kutatók háromszázharmincöt sportolót vizsgáltak testre erősíthető, tenyérnyi EKG műszerrel. Ezt a vizsgálatot a klinikai orvoslásban világszerte használják és a készüléket fölfedező fizikus, Norman J. Holter neve alapján holterezésnek hívják. A megvizsgáltak huszonhét százaléka volt labdarugó az olasz első osztály csapataiból, a többieket más sportágak vezető sportemberei közül választották.

Akiknél igen gyakoriak voltak a kamrai eredetű, szabálytalan ütések, azoknál jelentős lazítást rendeltek el, majd két hónap, fél év, illetve egy év múlva megismételték a holterezést. A pihenő időszak után a szabálytalan szívverés csaknem teljesen megszűnt, de az edzések elkezdése után újra megint megjelent, csakhogy kisebb mértékben.

A köznyelvben sportszívnek nevezett szervük nagyságát, vagyis döntően a bal szívkamra izomzatának megvastagodását is mérték. A lazítás időszakában összement, majd újra megnövekedett úgy, hogy semmiféle kóros eltérés nem alakult ki. Az egyéves megfigyelés alatt egyik élsportoló sem lett szívbeteg. Az ilyen szabálytalan szívütések észlelésekor a sportoló, az edző és az orvos szoros együttműködésére van szükség – írja a munkacsoport vezetője.