Végleges megoldás devizahiteleseknek

Végleges megoldás devizahiteleseknek

Ház mentőövben

A bankok pedig a gyűjtőszámlán felhalmozott összegeket minden évben leírhatnák a bankadóból annak összegéig. Angyal József adószakértő megmagyarázza azt is, miért keletkezik extra profit a devizaalapú hitelezésen. Már a kormány is jobb híján azt javasolja, hogy minél többen vegyék igénybe a törlesztő részlet 180 forintos svájci frankon rögzítését. 

Otthon és egy család

Ám, ha valaki azonnal lép, az is leghamarabb októbertől vehetné igénybe az enyhítést, ráadásul ugyanolyan tortúrán kellene keresztül mennie, mint a hitelfelvételkor. Angyal József adószakértő szerint létezik egy egyszerűbb és véglegesnek tűnő megoldás. A 260-270 forintos svájci frank árfolyamig a bankadó összege fedezné az árfolyamgát miatti banki veszteséget. A bankadót meghaladó banki veszteséget pedig a bankok költségként leírhatnák adóalapjukból, ami csak extrém esetben, svájci frank, euró paritás felett következne be. 

A javasolt megoldással végleges megoldás jönne létre. A 180 forintos árfolyamon befagyasztás talpra állíthatná az egyre nehezebb helyzetbe kerülő több százezer fizetőképes hitelfelvevőt, így ez a növekvő fogyasztás révén a gazdaságra is pozitívan hatna. Az eddigi intézkedések, a bankadó, a 180 forintos árfolyamgát, a gyűjtőszámlák nem vesznének kárba, sőt utólag igazolást nyerhetnének. Angyal József azt is kifejti, miért keletkezett extra profit a devizaalapú hitelezésen.

Számológép pénz

Amikor évekkel ezelőtt, a devizaalapú hitelek térnyerésével visszaszorultak a forinthitelek, az a bank, amelyik versenyben akart maradni, a forint megtakarításokat is devizaalapú hitelként helyezte ki inkább. Az első kérdés, ami tisztázandó a devizaalapú hiteleknél az, hogy ezeknek a forint forrásai a bank révén svájci frankban felvett hitelek vagy hazai forint megtakarítások voltak. Az adószakértő azzal a feltételezéssel él, hogy egy bank tizenötmillió forintos hazai forint megtakarítást helyez ki devizaalapú hitelként, és a folyósításkor egy frank 150 forintba kerül.

A tizenötmillió forintot azonban a bank átszámítja deviza(frank)alapú hitelre, ennek alapján az ügyfél papíron százezer frank devizaalapú hitelhez jutott, de valójában tizenötmillió forint hazai megtakarításból származó hitelt kapott. A törlesztés is forintban történik, de átszámítják svájcifrank-alapra. Feltételezve, hogy az eredeti havi törlesztő részlet százötvenezer forint (1.000 svájci frank), 250 forintos frank árfolyamon átszámolva (1.000×250) már 250 ezer forint. Az eredeti tőketartozás pedig tizenötmillióról huszonötmillió forintra (100.000×250) emelkedett, pedig a bank valójában tizenötmillió forint forrást helyezett ki. 

Forint

A havi törlesztő részlet úgy emelkedett csaknem hetven százalékkal, hogy ez a devizaalapú hitel nem is látott svájci frankot, mégis indokolatlanul kihat a törlesztő részletre a frank egyre emelkedő árfolyama. A svájci frank csak egy korábban divatos átszámítási metodikához kellett. Ezeken a forint kihelyezéseken a bankoknak elképesztően nagy extraprofitja keletkezett/keletkezik az adószakértő szerint, aki úgy véli, hogy e hiteleket minden további nélkül át lehetne számítani a folyósításkori árfolyamon svájcifrank-alapú hitelről forintalapúra. 

A klasszikus devizahitelezés, amikor a bank a lakáshitelezéshez svájci frank hitelt vesz fel, amit átvált forintra, ezt adja a hitelfelvevő magánszemélynek, és amikor az törleszt, visszaváltja (a már magasabb árfolyamon) a forintot svájci frankra saját törlesztéséhez. De még ebben az esetben is vannak olyan költségek, amelyek forintalapúak, mint például a kezelési költség, a folyósítási jutalék, és ezeken is nyer, nem is keveset a bank a svájci frank árfolyamának emelkedésével.

Ezeket a forintköltségeket is átszámítja ugyanis svájci frankra, pedig ezekhez nem volt svájci frank forrás bevonás. Nagyon nehéz lenne megmondani, hogy melyik devizaalapú hitelt nyújtották svájci frank forrásból, és melyeket hazai forint megtakarításból, az adósok között nem lehet diszkriminálni, egységes megoldás kell.