Sok minden szocializáció kérdése

Az értékrend például lehet szocializáció kérdése.

„A szocializáció olyan tanulási folyamat, amely a születéstől a halálig tart. A szocializáció nem más, mint a „társadalomba való beilleszkedés folyamata, amely során az egyén megtanulja megismerni önmagát és a környezetét, elsajátítja az együttélés szabályait, a lehetséges és elvárt viselkedésmódokat.” (Bagdy, 1986.)

De az érték nem lehet szocializáció kérdése, mert az valami olyasmi, ami egyetemes. Nem magyar, egyetemes. Persze, sok mindennek lehet értéke. Valamire azt mondjuk, hogy értékes, mert nekünk értéket képvisel, de olyan értékek is vannak, amire nem illik azt mondani, hogy csak másnak értékes, mert az valami olyan, ami egyetemes. És ha egyetemes, akkor nem lehet ilyen vagy olyan szemmel nézni, csak egyetemesen lehet meghatározni. Nem lehet azért értéktelen valami, mert nekünk nem szimpatikus. Lehet olyan, hogy nem tetszik, de ezért nem kellene kifelejteni az értékek sorából. Vannak olyan értékek, amiről illik beszélni, de legalábbis kellene, mert értékesek és mivel értékesek, nem lehet őket kihagyni. A jó is érték, de az érték több. Valami olyasmi, ami nemes. Valaki a földhözragadt értékeket keresi, más a  spirituálist. Valakinél a kettő jól megfér egymás mellett, de van olyan, amit nem lehet így vagy úgy nézni, csak közösen lehet, mert mindenkinek ugyanazt jelenti. Ezek az értékek azok, amikkel többet kell foglalkozni, amiket nem lehet politikai pártok szerint el vagy felosztani, de az érték teremtőjét, az értékes embert sem. Nem lehet félredobni, ha nem ugyanazt a politikai értékrendet képviseli, azért mert, ettől ő maga még értékes. Az elismeréshez pedig nem kell mindenben értékesnek lenni, de amiben értékes valaki, abban el kell, illik elismerni. Az értékek felismerése viszont értékrend kérdése. Az értékrend pedig elsősorban szocializációé, de ez legalább tanulható. A világnézet már nehezebben. De semmi sem lehetetlen. Csak ezt kell észben tartani.